(Takács)

Vissza a főcikkhez →

Az évtizedek óta egyre szigorodó bevándorlási törvények ellenére a mai napig is Franciaország maradt az egyik legjelentősebb befogadó ország Európában. A bevándorlók arányát mutatja az a tény, hogy minden ötödik francia családban van egy idegen származású szülő vagy nagyszülő. A bevándorlók kulturális és gazdasági beilleszkedésének fokozódó nehézségei, a növekvő munkanélküliség, az újraéledő idegengyűlölet és rasszizmus együttes hatása arra késztette a Balladur-kormányt, hogy új feltételekhez kösse a francia állampolgárság elnyerését.

Január elsején lépett érvénybe Franciaországban a tavaly nyáron elfogadott új állampolgársági törvény: a végrehajtási utasítás szerint azonban a francia állampolgárságot csak igen tekervényes úton nyerhetik el a bevándorlók – illetve a bevándorlóvá visszaminősítettek – gyermekei.

Már a törvény megszületését is heves viták előzték meg: főleg a kettős állampolgárság tervezett eltörlése körül éleződtek ki a harcok. Eddig ugyanis automatikusan francia állampolgárságot (is) kaptak azok a Franciaországban született gyermekek, akiknek szülei valamely volt francia gyarmatról származtak. Az új törvény csak az algériai (és ezen belül is csak az 1962 előtt, vagyis Algéria függetlenné válása előtt született) szülők gyermekeinek adja meg ezt a jogot, de még nekik is csak azzal a feltétellel, ha a család igazolni tudja, hogy a gyermekük születését megelőző öt évben folyamatosan Franciaországban éltek. Ez a rendelkezés tehát nemcsak a hajdani közönséges gyarmatokról bevándoroltak jogait szűkíti, hanem szakítást jelent azzal a jogi felfogással is, mely az 1962 előtti Algériát Franciaország belterületének tekintette.

Az egyéb gyarmati, illetve egészen idegen bevándorlók gyermekei 16 és 21 éves koruk között folyamodhatnak a francia állampolgárságért. A kiskorúak (a 18 éven aluliak) csak szüleik (írásos) beleegyezésével, míg a nagykorúak önállóan is beadhatják állampolgársági kérelmüket. A kérelem benyújtása után, a második menetben anyakönyvi kivonattal igazolni kell a franciaországi születést, illetve azt, hogy a kérvény benyújtását közvetlenül megelőző időszakban az illető folyamatosan (minimum öt évet) Franciaországban élt. A kiskorúak automatikusan büntetlen előéletűnek számítanak, de a nagykorú kérelmezőktől rendőrségi dossziéjuk másolatát is bekéri a vizsgálóbíró. Ezzel kezdetét veszi a harmadik menet, a várakozás, mivel a kérelmek elbírálásának határideje hat hónap. Kedvező válasz esetén a fiatal azonnal megkapja a francia állampolgárságát és új személyi igazolványát, az elutasított kérelmező pedig fellebbezést nyújthat be az államügyésznek.

Az új törvény tartalmilag még mindig elég liberálisnak tekinthető a többi nyugat-európai ország analóg rendelkezéseihez képest. Bírálói leginkább amiatt háborognak, hogy a még tavaly nyáron beígért – a törvény rendelkezéseit és a kérelmezési eljárás menetét ismertetni hivatott – nagy tájékoztatási kampány mindegyre késik (az erre szánt pénzzel együtt): fél évet kellett várni már a végrehajtási utasításra is. Sem a helyi közigazgatási szervekhez, sem a médiához nem juttatták még el a lakosság pontos tájékoztatását lehetővé tevő információcsomagot.

Fennáll a veszély, hogy – információk híján – a 18-21 év közötti fiatalok egy része kicsúszik a határidőből, arról nem beszélve, hogy a kérelemhez szükséges iratok (pl. a két évtizeddel ezelőtti lakóhelyi igazolások) beszerzése gyakorta teljesíthetetlen feladat. S akinek papírja nem lesz, francia sem lehet.

• Külföld