Skip to main content

Üvegszem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Nagy Magyar Etető szilveszteri programjára igazán kár lenne fecsérelni a szót, annál is inkább, mert hogy annak a négy magyar betűnek az egymásutánija, amelyik legjobban lefedné a múlt év utolsó napjának tévés produktumát (a megátalkodott szerencsekerekesek kedvéért annyit elárulhatunk: az első kettős betű, a második a magyar abc zászlósa, míg a harmadik megegyezik főszponzoruk, a RÁMA első betűjével), szóval ez a kis szavacska nem tartozik a legelfogadottabb terminus technikusok közé, sőt bizonyos finnyás vélekedések szerint a nyomdafestéket sem tűri meg igazán.

Az azonban már inkább megérdemel néhány slágvortos gondolatot, hogy milyen szerkesztői idiotizmus ajándékozta meg a nézőt az élménnyel, hogy új, ’94-es évünk hajnalán egy véres katasztrófamozin kell darvadoznia. Arról már nem is beszélve, hogy a világ ilyetén filmtermésének egyik leggyengébbikén (idevonatkozó kritikai észrevétel, érdem szerint, lásd mint elébb). Mert mi hát a minek a micsoda? Mivel nincs jogunk feltételezni, hogy a szerkesztő nem ért a munkájához, azt pedig még kevésbé, hogy csak úgy, lelkiismeretlenül, találomra merészelte volna elénk lapátolni műsorát, abban kell reménykednünk, hogy mégiscsak akart vele valamit, ha mást nem, hát hogy akinek nem lévén jobb dolga és ezt kellett néznie – gebedjen bele. (Ez megvolt, jelenthetem. Szomszédomat, akit óévbúcsúztató szalonspiccéből a rémült sikolyok, gyermeksírások és szűnni nem akaró halálhörgések riasztottak fel, az egész család feszegette le az ablakkarimáról, hogy a rátörő lidércnyomás elől le ne vesse magát a nyolcadikról. Szegény ember még órák múlva is csuklott, és minduntalan azt vacogta, hogy meneküljünk, mert hogy ránk dől a tető. Meg hogy ő igazán nem tehet semmiről… Vigasztalhatatlan volt egész elsején, pedig neki igazán bejött. Az egyik kormányzó pártra tett annak idején, amikor még lehetett.)

A honi babonaságok egyik legelterjedtebbike, miszerint ahogy kezdődik az esztendő, aszerint is megyen tovább. Hát ebbe a katasztrófába rossz belegondolni is. Bár, ha mégis? A föld olyatén mérvű meg- és átmozgatása (agyusztálása), mint az ebben a filmben meg volt figyelhető (a szórend stip-stop! A szerző szándékai szerint.), nem kímélné a Nagy Magyar Etető monumentális épületének alapjait sem. Akkor meg hol itt a hiba?… Azt hiszem, ideje a kritikák legemelkedettebbjével éljek, és meggyakorolva önmagam feje felett bátran kijelentsem: hiba az nincs itten. Sehol… Legfeljebb én egy évvel tovább…






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon