Skip to main content

Expo ’95

(Nem publikus információ)


Május első felében a világkiállítás magyar programirodája elkészíti a gazdasági kalkulációt, a finanszírozási tervet, amit közzétesznek. A kormány várhatóan május 12-én tárgyalja a kormánybiztos előterjesztését. Májusban a magyarok számára véget ér a gondolkodási idő. Ekkor határozni kell, hiszen a világkiállításról döntő Nemzetközi Kiállítási Iroda (BIE) június 14-én ülésezik, ahol a magyar szándékot újból megerősíteni vagy elvetni kell.

Ez a menetrend körvonalazódott Baráth Etele kormánybiztosnak és munkatársainak a nyilatkozataiból.



Nem, nem, nem a budapesti világkiállításról van szó. Nálunk még vitatott, hogy kap-e legalább egy hidat a világkiállítás. Hiszen a tervezett lágymányosi híd jó eséllyel torpedózná ezt meg.

Sevilláról van szó. Az 1992-es Expót egy szigeten rendezik meg, amelyet azóta félszigetté változtattak, feltöltötték a folyó medrét egy helyen. S ahol 7 új hidat építettek, melyekből kettő közvetlenül a kiállítási területet kapcsolja össze a várossal, a többi az országos úthálózathoz kapcsolódik.

Nem tervekről van szó.





„Az a tény, hogy a kivitelezési kapacitások ugrásszerűen nem növelhetők, kritikus helyzetet teremtett.” Ezt… a hetvenes évek európai és az 1968–1975 közötti magyarországi építési konjunktúra tapasztalatai alapján nem lehet eléggé hangsúlyozni… a magyar iparra ma már nem lehet számítani.

Elképzelhető, hogy az építési költségek alig 20 százalékát kitevő szerkezethez esetleg a homok és a cement lehet hazai, mint a jelenlegi szállodaépítkezések esetében, és valószínű, hogy az alvállalkozók még az ácsokat is repülőgépen hozzák majd ide, mint az Öböl menti emirátusokban.



A Budapest–Bécs világkiállítással kapcsolatos örökség számbavételére eddig nem szánták el magukat sem a képviselők, sem a kormány tagjai. Annál meglepőbb, hogy a kormányprogram az Expo-t illetően már megerősítette a korábbi elkötelezettséget, és egy minimálisnak nevezett programot véglegesít. A döntés várható hatásaival, megvalósíthatóságával, az újbóli részletes átvizsgálás lehetőségével foglalkozik összeállításunk. Időszerűségét indokolja a Nemzetközi Kiállítások Irodája (BIE) június 14-ére jelzett ülése, ahol egyesek szerint végleges választ kell adni a rendezésről.


A szabad demokraták hét eleji megbeszélésükön úgy határoztak, hogy aggódásuknak adnak hangot a világkiállítás megrendezésével kapcsolatban – mondta Soós Károly Attila képviselő. Míg korábban egyes SZDSZ-es képviselők kimondottan Expo-pártiak vagy ellenzők voltak, mára egységes álláspontot kovácsolt össze a párt, amit Soós Károly Attila kedden benyújtott önálló képviselői indítványa is tükrözött. Eszerint az Expo ügyében állást nem foglalnak, de aggályukat fejezik ki.


A széles nyilvánosság számára nincs Expo-finanszírozási terv. Ugyanis nem publikus. A pártok és a parlamenti képviselők számára azonban van – állítják a világkiállítás programirodájának munkatársai. Így megismerkedhetnek azzal, mit is takar az a minimál-program, amelyet a kormányprogram már magába is olvasztott. Ez a változat az egyes számú, alapszintű Expo-megvalósítási program – tudtuk meg Grosser Enrique-től, a programiroda finanszírozási felelősétől, akitől a titkosság miatt csak vázlatos képet kaptunk a finanszírozási elképzelésekről.


Jelenleg teljes fogalomzavar uralja a mai becslések szerint is több száz milliárd forintos fejlesztési szükséglet finanszírozásával kapcsolatos – eddig publikált – elgondolásokat. Miközben imamalom módjára ismételgetik, hogy a kiállítás megrendezhető „kizárólag vállalkozási alapon”, ehhez hol egy „ezredfordulós Marshall-terv”-et, hol koncessziót tartanak szükségesnek. Az utóbbi – mint korábban hallható volt – „a gyors modernizálás kulcsa”, amiért fizetni ugyan kell, „de nem okvetlenül pénzzel”!?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon