„Az a tény, hogy a kivitelezési kapacitások ugrásszerűen nem növelhetők, kritikus helyzetet teremtett.” Ezt… a hetvenes évek európai és az 1968–1975 közötti magyarországi építési konjunktúra tapasztalatai alapján nem lehet eléggé hangsúlyozni… a magyar iparra ma már nem lehet számítani.

Elképzelhető, hogy az építési költségek alig 20 százalékát kitevő szerkezethez esetleg a homok és a cement lehet hazai, mint a jelenlegi szállodaépítkezések esetében, és valószínű, hogy az alvállalkozók még az ácsokat is repülőgépen hozzák majd ide, mint az Öböl menti emirátusokban.

Nem, nem, nem a budapesti világkiállításról van szó. Nálunk még vitatott, hogy kap-e legalább egy hidat a világkiállítás. Hiszen a tervezett lágymányosi híd jó eséllyel torpedózná ezt meg.

Sevilláról van szó. Az 1992-es Expót egy szigeten rendezik meg, amelyet azóta félszigetté változtattak, feltöltötték a folyó medrét egy helyen. S ahol 7 új hidat építettek, melyekből kettő közvetlenül a kiállítási területet kapcsolja össze a várossal, a többi az országos úthálózathoz kapcsolódik.

Nem tervekről van szó.

Május első felében a világkiállítás magyar programirodája elkészíti a gazdasági kalkulációt, a finanszírozási tervet, amit közzétesznek. A kormány várhatóan május 12-én tárgyalja a kormánybiztos előterjesztését. Májusban a magyarok számára véget ér a gondolkodási idő. Ekkor határozni kell, hiszen a világkiállításról döntő Nemzetközi Kiállítási Iroda (BIE) június 14-én ülésezik, ahol a magyar szándékot újból megerősíteni vagy elvetni kell.

Ez a menetrend körvonalazódott Baráth Etele kormánybiztosnak és munkatársainak a nyilatkozataiból.

Jelenleg teljes fogalomzavar uralja a mai becslések szerint is több száz milliárd forintos fejlesztési szükséglet finanszírozásával kapcsolatos – eddig publikált – elgondolásokat. Miközben imamalom módjára ismételgetik, hogy a kiállítás megrendezhető „kizárólag vállalkozási alapon”, ehhez hol egy „ezredfordulós Marshall-terv”-et, hol koncessziót tartanak szükségesnek. Az utóbbi – mint korábban hallható volt – „a gyors modernizálás kulcsa”, amiért fizetni ugyan kell, „de nem okvetlenül pénzzel”!?

A széles nyilvánosság számára nincs Expo-finanszírozási terv. Ugyanis nem publikus. A pártok és a parlamenti képviselők számára azonban van – állítják a világkiállítás programirodájának munkatársai. Így megismerkedhetnek azzal, mit is takar az a minimál-program, amelyet a kormányprogram már magába is olvasztott. Ez a változat az egyes számú, alapszintű Expo-megvalósítási program – tudtuk meg Grosser Enrique-től, a programiroda finanszírozási felelősétől, akitől a titkosság miatt csak vázlatos képet kaptunk a finanszírozási elképzelésekről.

A szabad demokraták hét eleji megbeszélésükön úgy határoztak, hogy aggódásuknak adnak hangot a világkiállítás megrendezésével kapcsolatban – mondta Soós Károly Attila képviselő. Míg korábban egyes SZDSZ-es képviselők kimondottan Expo-pártiak vagy ellenzők voltak, mára egységes álláspontot kovácsolt össze a párt, amit Soós Károly Attila kedden benyújtott önálló képviselői indítványa is tükrözött. Eszerint az Expo ügyében állást nem foglalnak, de aggályukat fejezik ki.

A Budapest–Bécs világkiállítással kapcsolatos örökség számbavételére eddig nem szánták el magukat sem a képviselők, sem a kormány tagjai. Annál meglepőbb, hogy a kormányprogram az Expo-t illetően már megerősítette a korábbi elkötelezettséget, és egy minimálisnak nevezett programot véglegesít. A döntés várható hatásaival, megvalósíthatóságával, az újbóli részletes átvizsgálás lehetőségével foglalkozik összeállításunk. Időszerűségét indokolja a Nemzetközi Kiállítások Irodája (BIE) június 14-ére jelzett ülése, ahol egyesek szerint végleges választ kell adni a rendezésről.