Skip to main content

Aggódni fognak – titokban?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Félelmek és remények


A szabad demokraták hét eleji megbeszélésükön úgy határoztak, hogy aggódásuknak adnak hangot a világkiállítás megrendezésével kapcsolatban – mondta Soós Károly Attila képviselő. Míg korábban egyes SZDSZ-es képviselők kimondottan Expo-pártiak vagy ellenzők voltak, mára egységes álláspontot kovácsolt össze a párt, amit Soós Károly Attila kedden benyújtott önálló képviselői indítványa is tükrözött. Eszerint az Expo ügyében állást nem foglalnak, de aggályukat fejezik ki. Indítványában a képviselő kéri a parlamentet, vitassa meg, hol áll az Expo ügye, mennyire kidolgozottak a megvalósítás elemei, mennyire megalapozott a finanszírozási terv, mennyire biztosított, hogy az Expo ürügyén felesleges beruházásokat ne mossanak egybe a valóban szükségesekkel. Egyúttal kéri egy, az Expo előkészítését figyelemmel kísérő, ellenőrző parlamenti bizottság felállítását.

Igaz, hogy önálló indítványának megvitatására elvileg egy hónapon belül sor kerül, de az sem kizárt – válaszolta kérdésünkre Soós Károly Attila –, hogy a torlódó sürgős ügyek miatt ezt akár szeptemberig is elhalaszthatják. De az időből akkor sem futunk ki – erősítgette –, hiszen 1991. december végén kell csak valóban kötelezettséget vállalni a rendezésre.

Az indítvány előterjesztésében nem kívánt foglalkozni az Expo előkészítésének nyilvánosságával, így a titkosított finanszírozási tervvel sem – jelentette ki. Az SZDSZ egyik vezető közgazdásza elfogadja a programiroda érvelését, miszerint a terv és ezen belül a külföldi ajánlatok megszellőztetése rosszul érintené az ajánlatokat benyújtott külföldi vállalkozókat. Nem hiszi, hogy a programiroda attól való félelmében titkosította volna a finanszírozási tervet, hogy az rossz, hiszen a képviselők és a pártok szakértői azt úgyis lelepleznék.

Mi több, szolgálati használatú lesz az SZDSZ szakértőinek a finanszírozási tervről készített véleménye is, hiszen az alapja egy nem publikus anyag. Ennek megfelelően – mint Soós Károly Attila fogalmazott – a majdani vitában elmondandó véleményének egy része szintén úgymond szolgálati használatú lesz. Kérdés, hogy az akkori ülés elnöke kiküldi-e majd e rész elhangzása előtt a mandátummal nem rendelkező résztvevőket és a sajtó képviselőit a teremből.








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon