Skip to main content

Statisztáló pártok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Nem publikus információ)
Félelmek és remények


Május első felében a világkiállítás magyar programirodája elkészíti a gazdasági kalkulációt, a finanszírozási tervet, amit közzétesznek. A kormány várhatóan május 12-én tárgyalja a kormánybiztos előterjesztését. Májusban a magyarok számára véget ér a gondolkodási idő. Ekkor határozni kell, hiszen a világkiállításról döntő Nemzetközi Kiállítási Iroda (BIE) június 14-én ülésezik, ahol a magyar szándékot újból megerősíteni vagy elvetni kell.

Ez a menetrend körvonalazódott Baráth Etele kormánybiztosnak és munkatársainak a nyilatkozataiból. Mára már legfeljebb csak a BIE tarthatja magát a terveihez, s összeül e hónap közepén.

Hiszen nincs információ arról, hogy a kormány tárgyalta volna a világkiállítás ügyét. (Talán feleslegesnek tartották, hiszen a kormányprogram irányelveiben már elkötelezték magukat.) A parlament elé június 14-e előtt – gyakorlatilag – már nem kerülhet az Expo.

Pedig önmagában megérné a szót – legalább néhány parlamenti bizottságban –, hogy a május végére elkészített gazdasági számítások vajon komolyan vehetők-e? Átgondoltabbak-e, mint a Somogyi László által reprezentált, azóta csendben kimúlt kalkuláció? S vajon mi az oka annak, hogy a mostani számításokat szolgálati használatúvá minősítették, titkosították? Ha azt a változatot elvetem, hogy államrendünket és testi épségünket fenyegető bombaerejű információk szerepelnek benne, akkor jószerivel csak egy magyarázatot látok. A tanulmány színvonala nem éri el azt a szintet, hogy gazdasági számításnak, finanszírozási tervnek lehessen minősíteni. (Persze, ha van más magyarázat, akkor sajnálatos, ha ezt május közepén, amikorra a publikálást ígérték, nem ismertették. Legalább azt.)

A programirodától kapott információ szerint bizalmas kezelésre ez idáig csak az SZDSZ kapta meg az anyagot. A többi pártnak tehát még csak a három héttel ezelőtti publikálást kellett volna számon kérniük. Mégsem tette senki. Magyarázata lehet ennek, hogy a pártok most is, mint ahogy az elmúlt fél évben, egyéb politikai céljaiknak rendelik alá a lakosság körében viszonylag népszerű Expót. Korábban volt népszavazás és parlamenti választás, most lesz helyhatósági. S az SZDSZ és a Fidesz éppen azokban a megyékben a legerősebb ma még, ahol a világkiállítás megrendezése az esetleges gazdasági kudarc esetén is több hasznot hoz az ott élőknek, mint hátrányt. Az infrastruktúra-fejlesztés, a megélénkülő idegenforgalom elsősorban a nyugati, észak-dunántúli megyéket érintheti. Aki kritikusan viszonyul a világkiállításhoz, annak szembe kell néznie ezeken a területeken az esetleges szavazatvesztéssel.

Ráadásul a világkiállítás kényes kérdéseket is fölvet. Az előkészítetlenség miatt minden újabb nap érv az Expo megrendezése ellen. Minden nappal kisebb a lehetősége, hogy legalább a lehető legjobban és legkisebb veszteséggel rendezzük meg a kiállítást: a magyar ipar, a magyar gazdaság számára ez túlságosan nagy feladat. Marad tehát a külföldi tőke, de természetesen egyre rosszabb feltételekkel. Ami viszont – más okokkal együtt – fölveti a nemzeti vagyon elherdálását, kiárusításának veszélyét.

Ennek az érvrendszernek a túlhajtásától azonban a mostani ellenzéki pártok jó okkal óvtak a privatizációs viták során. S ha egy olyan nagyléptékű ügyben, mint a világkiállítás, megerősödik az ilyen jellegű kritika, az negatívan befolyásolhatja a privatizációs folyamatokat.

De ezek az ellentmondások azok, amelyeket egy komoly politikai pártnak meg kell tudnia oldani.
















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon