A nyolcadikat elvégzett kamaszok eddig három iskola közül választhattak. A gimnázium mellett ott volt az érettségit és szakmunkás-bizonyítványt adó szakközépiskola, valamint a csak szakmunkás-bizonyítványt adó szakmunkásképző. Az első kettőben a férőhelyek és a jelentkezők – felvettek? – száma nagyjából megegyezik, és az idén inkább több lesz bennük a hely, mint kevesebb. A szakmunkásképzésben azonban más a helyzet.

Gálity Vojiszláv, a szerb ortodox egyház lelkésze:

Talán hihetetlennek tűnik, de Szentendrén felekezetünk nem oktatja a hittant. Ez azért meglepő, mert városunk úgy él a köztudatban, mint ahol jelentős számú szerb kisebbség él. Valaha ez tényleg így volt, Szentendre most is egyházmegyei és nemzetiségi központ, a szerb lakosság száma azonban 80 körül van. Akik rendszeresen járnak istentiszteletre, azok zömmel idősek, talán ha 50 főről van szó. Nagyon kevés a fiatal, azok is Budapestre járnak a szerbhorvát nyelvű iskolába.

A világ egy teraszon nyugszik, a teraszt egy elefánt tartja a hátán, az elefánt egy teknősbékán áll.
– És min nyugszik a teknős?
– Egy másik teknősbékán.
– És az?
– Oh Szabib, azután már csak csupa teknős található, végig lefelé.

– Mit takar tulajdonképpen az az elnevezés, hogy kulturális antropológia?

– Nálunk sokáig a néprajz egyik oldalágaként művelték az etnológiát, amelyen az Európán kívüli népek néprajzát értették.

Gömbös és a jogállam


A manapság megkülönböztetett figyelemben részesülő „nemzeti szemponthoz” alkalmazkodva kezdjük azzal, hogy milyen történelemről értesülhet a nyolcadikos nebuló a huszadik századi Magyarországot illetően. A Horthy-rendszer átfogó értékeléseként megtudhatja, hogy az, „a jogállamiság keretein belül nem teljesen kifejlett változata volt a Nyugat-Európában általános parlamentáris rendszernek”. S ha ebből nem lenne világos, hogy mi igenis Európához tartoz(t)unk, akkor többször is át kell olvasni a Gömbös-kormány politikájára vonatkozó részt.

Beszélő: Van-e önök szerint objektív történelem?

Komoróczy Géza: A történelem, mint olyan nem létezik. A történelem megszűnt, és soha többé nem támasztható fel, sem kövekből, sem oklevelekből. A történelem nem olyan, mint az asztronómia, itt nem egy rajtunk kívül álló valóságot próbálunk megismerni. A történelem viszonytudomány. Olyan dolgokhoz „viszonyulunk”, amelyek nem léteznek, amelyekről mi a magunk helyzettudata szerint próbálunk adatokat feltárni, és egy szintetikus képet megfogalmazni.