Az Országos Közoktatási Intézetben Báthory Zoltán és Szebenyi Péter sajtótájékoztatót tartott arról, hogy áll a Nemzeti Alaptanterv (NAT) ügye. A Báthory Zoltán által vezetett kutatócsoport még Glatz Ferenc minisztersége idején kapott megbízást a NAT elkészítésére. Azóta lezajlott a rendszerváltás, miniszterek és államtitkárok jöttek-mentek, a kutatóintézeteket átszervezték, és az oktatásirányítási kurzus is ide-oda ingadozott. A NAT készítése hol kiemelt és támogatott állami feladatnak, hol elnézett vagy éppen csak megtűrt kutatói hobbinak számított. A munkát azonban nem hagyták abba.

Véletlen minta alapján 60 iskolát választottunk ki (30 általános és 30 középfokú iskolát), ahol 1991 tavaszán intenzív módszerekkel (részt vevő megfigyelés, dokumentumelemzés, esettanulmány-készítés) követtük nyomon az igazgatóválasztások folyamatát. Az alábbiakban a kutatás első tapasztalatait foglaljuk össze.

Figyelmező demokrácia

Hogy virágzásnak indult a demokrácia, és az új önkormányzati testületek éberen őrzik demokratikus jogaikat, arra elsősorban munkatársaink hűvös, és bizalmatlan fogadtatása utalt.

Gratulálok a diplomádhoz!

Kedves vagy, de nem biztos, hogy diplomát kaptunk.

Mire jogosít ez a papír?

Tudtommal semmire. Talán a miénk az egyetlen szakma, amelyhez nem kell semmiféle bizonyítvány, csak valamiféle képesség vagy tehetség.

Végül is mit végeztél?

Tanfolyamot? Továbbképzést? Szakosítót? Talán viccnek tűnik, de ez nem derült ki. A hivatalos neve posztgraduális szaktanfolyam.

Várhegyi György (az iskola igazgatója), Szeszler Anna (az elemi tagozat vezetője) és Nagy Sz. Péter (a középiskolai tagozat megbízott vezetője) beszél arról, ők hogyan csinálnak iskolát.

Szeszler Anna: Rengetegen jelentkeznek a közvetkező tanévre az elemi tagozatra is. Kénytelenek leszünk válogatni, de minőségi szelekciót nem akarunk. Elsősorban a saját óvodánkból érkezőket veszünk majd fel, aztán azokat, akiknek a testvére már idejár, és azokat, akik egy évet vártak a bekerülésre.

A Romániában megjelenő Romániai Magyar Szó 1991. március 28-i száma a következő közleményt adta közre:

„A romániai magyar diákok magyarországi főiskolai oktatásával kapcsolatban a következőket hozzuk az érdekeltek tudomására: az 1991-es iskolai évtől a szegedi Juhász Gyula főiskola vállalja 30 diákunk teljes képzési költségeinek fedezését. A 30 hely szakonkénti elosztása a következő: biológia–földrajz, biológia–testnevelés, földrajz–testnevelés, ének-zene, könyvtár–magyar, latin–egyéb (történelem, magyar, angol, német). A fenti szakok mindenikén 5-5 helyünk van.

Kérdés persze, hogy – egy államtitkári szék betöltésének indokán kívül – kell-e egy kormánynak ifjúságpolitika.

Beszélő: Igazgató úr, hogyan tudnak ilyen körülmények között dolgozni?

Vujity István iskolaigazgató: Most már elviselhetőbb a helyzet, tavaly ősszel megnyílt az új kollégiumunk, így legalább a zsúfoltság csökkent egy kicsit. Abban bízunk, hogy a nehéz anyagi körülmények miatt sem fogunk kimaradni az állami rekonstrukcióból, ami legalább húsz éve aktuális. Szeretnénk egy emeletráépítést és egy tornatermet. Némelyik tantermünk olyan szűk, hogy 12-14 gyerek is alig fér bele.

Beszélő: Hány gyerek jár ide?

V.

Ki ne emlékezne Antall József emlékezetes kijelentésére arról, hogy önmagát 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti? Akkor Dél-Szlovákiában sokan úgy gondolták, hogy érdemes elviselni e „szenzációs” bejelentést követő szlovák gyanúsítgatásokat és kellemetlenségeket, hiszen minden bizonnyal gyakorlati következményei is lesznek. Sokáig úgy tűnt, hogy csalódniuk kellett. Egy szerencsés véletlen folytán aztán tavaly tavasszal napvilágot látott egy hír, miszerint a magyarországi fél harminc szlovákiai magyar diákösztöndíjat biztosít.

Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola: Olyan harminc körüli az érdeklődés nálunk, de még nem tudjuk, mi lesz. Várjuk a minisztérium névsorát, hogy kik felvételizhetnek. Ha a személyes véleményemre kíváncsi, szerintem is szigorítani kellett, hiszen tavaly nagyon sok olyan magyar nemzetiségű fiatal jelentkezett önköltséges tanulásra, akik ál-befogadónyilatkozatot hoztak. Aztán szeptemberben, iskolakezdéskor kiderült, hogy a befogadónyilatkozaton lévő cím egy fűtetlen nyaralóé, hogy nincs senki, aki anyagilag támogatná őket, így ösztöndíjért és kollégiumi ellátásért folyamodtak.

Így estefelé az „alvóváros” tízemeletes szörnyszülötteibe szállingóznak haza az itt lakók. Ezrével lépnek be a szürke arcú, fáradt emberek a szürke házak ezreibe.

A Kontyfa utcai iskolában este hat óra felé is égnek a villanyok, és – hogy igazán adekvát legyek – harsány röhögés szűrődik ki. Bár a hivatalos tanítási időnek rég vége, az aulában lakli srácok pingpongoznak, kisebbek aranyhörcsögöket etetnek, mások gitároznak vagy számítógépeznek. Nincs itt egy tanár?