Skip to main content

Vendégkönyv

Kedves ismerősünk telefonált Magyarországról moszkvai lakásunkra, röviddel a televízió székházának ostroma után, s megkért bennünket, mondjuk meg az oroszoknak, ezúttal nem kell segíteniük. Nincs szükség se baráti, se más segítségnyújtásra. És tényleg nincs, az egész világ láthatta, a magyarok maguk is elbírnak egy ruszki tankkal.

Több mint egy hónappal az 1956-os forradalom kerek évfordulója és két héttel az önkormányzati választások előtt Budapesten a hazugság ellen vonultak az utcára azok, akik eddig elvárták a politikusoktól, hogy hazudjanak nekik.

Az iskolaév azonnal botránnyal indult. Pontosabban egy olyan hírrel, amellyel egyelőre a belgák sem igazán tudnak mit kezdeni. A Brüsszel melletti, 14 ezer lakosú Merchtem önkormányzata úgy döntött, hogy a város iskoláiban ezentúl kizárólag flamandul szabad beszélni.

Egy háború megítélésénél nemcsak az számít, mi zajlik a konkrét harctereken, hanem az is, hogy milyen módon látjuk, hogyan láttatják velünk a háborút – írta nemrég a kitűnő Közel-Kelet-szakértő, Daniel Pipes, aki ezzel elég pontosan meg is jósolta, miért veszti el Izrael ezt a kurta-furcsa, egy hónapos háborút. Mert elvesztette, semmi kétség.

A címben idézett kifejezés sok mindent takarhatna, elvileg. Érthetnénk alatta a globális felmelegedést, ami egyszerű vallásként indult, és lám, mekkora reálisan létező hőguta lett belőle (lehet, hogy mégis létezik?). Érthetjük alatta a háborút, az éhínséget – ez azonban szerencsére nem gyűrűzött be hozzánk, ahogy sem a terrorizmus, sem a Michael Moore-imádat nem jött be hozzánk, hogy csak a két legsúlyosabb világproblémát említsem. Eljött viszont az Egyesült Államok elnöke – na ő lenne az antiglobalisták szerint ez a bizonyos „globális rémálom”.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon