Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2006. január, Évfolyam 11, Szám 1

Vers

Kovács András Ferenc: Kavafisz-átiratok

Beszélő-beszélgetés

Dobrovits Mihály: A puha hatalom

Szent-Iványi Istvánnal, az SZDSZ EU-parlamenti képviselőjével Dobrovits Mihály beszélgetett

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: A huszonötödik év

Libero

Játéktér

Mikó István: Jelzőtűz

A franciaországi zavargásokról

Peter L. Berger: A vallás és a Nyugat

Pál Attila: Libéria: szabadság, egyenlőség, testvériség?

Befejezetlen múlt

Kende Tamás: A nyertesek kongresszusa

Ötven éve ült össze az SZKP XX. kongresszusa

Tischler János: Az Infecundin-sztori, 1967

Az első magyar fogamzásgátló tabletta bevezetésének története

Vita

Kiss Viktor: Szerep és szocializmus

A hazai szocialista értelmiség válsága a rendszerváltás után és a kilábalás esélye

Kultúra

Tóth Krisztina: Hideg padló

Viktor Pelevin: A metamor szent könyve

(Részlet)

K. Horváth Zsolt: Az erőszak imperatívusza

Molnár Gergely politikai ontológiája

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

A postások fejezete. Fejezet, melyből kiderül, hogy minden ember valahol postás, vagy ha még nem egészen az, akkor nemsokára postássá lehet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon