Skip to main content

„Az ellenzék eleve gyanús”

Vissza a főcikkhez →


Magyarországon sokakat meglepett Kis-Jugoszlávia és Horvátország közeledése.

Pártunk ellenzi ezt a paktumot: megkötése után demonstratív módon elhagytuk a horvát parlament, a szábor üléstermét. Nem általában zárjuk ki a horvát–szerb megállapodás lehetőségét, csupán azt kifogásoljuk, hogy Kis-Jugoszlávia az egyezményben nem ismeri el Horvátország státusát a nemzetközileg rögzített határok között, holott véleményünk szerint minden további lépésnek ez az előfeltétele. Ennek az egyezménynek ráadásul, úgy hiszem, nem lesz jó hatása a muzulmán–horvát viszonyra, mert a muzulmánok könnyen egy ellenük szóló szerb–horvát egyezségként érzelmezhetik. Mi szeretnénk minél szorosabban együttműködni a muzulmánokkal, mert mindketten a szerb nagyhatalmi törekvések áldozatai vagyunk. És mi mint liberálisok, tiszteljük a különböző vallási és kulturális értékeket, nincs iszlámellenes törekvés bennünk.

Pártja hogyan ítéli meg Horvátország boszniai szerepét?

Kezdettől fogva elleneztük Bosznia felosztását. Ez eredetileg nagyszerb elképzelés volt, amit később a horvát kormány is elfogadott. Mi ragaszkodunk a határok sérthetetlenségéhez: Bosznia-Hercegovinát három nemzet közös államának tekintjük, ahol a három népnek kell paritásos alapon kormányozni. Decentralizált, regionális struktúrát kell kialakítani: a három nemzetállamra szétesett Bosznia-Hercegovina katasztrófát jelenthet a keleti blokk felbomlása után keletkezett államok számára is. Sajnos én realista vagyok, és szerintem nagyobb az esélye Bosznia felosztásának, mint annak a megoldásnak, amit én képviselek. Bosznia felosztásával megnyílhat az út az elfoglalt horvát területek elcsatolásához is, ami ugyancsak nem maradna következmények nélkül. Mi nemzeti, ugyanakkor liberális elvekből indulunk ki: Horvátország a saját határain belül garantálhatja az ott élő szerbek jogait, de ha a kisebbségeknek joguk lenne elszakadni az államtól, akkor ez megbontaná a nemzetközi egyensúlyt, a határok sérthetetlenségének elvét.

Milyen viszonyban vannak a jelenlegi horvát kormánypárt liberálisaival?

A Horvát Demokrata Közösség nemzeti, konzervatív, populista párt, amelynek van egy relatíve erős, demokratikus, liberális szárnya is, amelynek képviselőivel számos ponton egyetértünk, és sokszor e két szárny között nagyobb az ellentét, mint az uralkodó párt és az ellenzék között. A kormányzó párt egyelőre még mindig inkább mozgalom, semmint jól szervezett politikai párt. Belátjuk, hogy az államalkotás idején megvolt ennek a létjogosultsága, de ma már nincs igazi funkciója.

Ha e két szárny között szakadás áll be, növekszenek az önök esélyei a következő választásokon?

A legutóbbi választásokon a szavazatok 25%-át nyertük el, a kormánypárt 42%-ot szerzett. Hogy most milyenek az esélyeink, nagyon nehéz megjósolni. Ahogy az általános helyzet romlik az országban, úgy erősödik Tudjman úr helyzete, mert az esetleges széteséstől való félelem a kormánypárt felé hajtja az embereket. Sokszor vádolnak bennünket azzal, hogy a kormánypárttal szembeni kritikánk árt az állam, a nemzet érdekeinek, holott erről szó sincs. Rendkívül viszonylagos és esetleges a kormánypárt és az ellenzék közötti határvonal is. Ha akkor más lett volna a választási törvény, akkor a mai ellenzéki pártok lennének a kormánypártok, mert az ellenzék összességében több szavazatot kapott. Horvátországnak az lenne az érdeke, hogy a következő választásokat mi nyerjük meg.

Horvátországban mennyire fér hozzá az ellenzék az állami médiákhoz?

Az emberek alig 7-8%-a olvas újságot, ha ugyanis rendszeresen megvásárolnának egy napilapot és egy hetilapot, az a havi jövedelem egynegyedét tenné ki. Ezért mindenki a tévét nézi. A televízióban azonban az ellenzék hihetetlenül kevés műsoridőt kap: nekünk, mint legerősebb ellenzéki pártnak hetente négy percünk van. Időnként vannak olyan műsorok, amelyekben mi is szerepelünk, de az üzenet, amit a tévé közvetít a horvát polgároknak, az, hogy az ellenzék eleve gyanús és nemzetellenes, bezzeg „a kormány ideális, s egyedül ez szolgálja a nemzeti érdekeket”.

Drazen Budisa az SZDSZ küldöttértekezlete alkalmából járt Budapesten.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon