Skip to main content

A 15 éves Soros alapítvány díjai

Vissza a főcikkhez →


A Soros Alapítvány 1999. március 26-án, péntek este a Trafó Kortárs Művészetek Házában ünnepélyes keretek között átadta az 1998. évi szépirodalmi, képzőművészeti, zenei, stúdiószínházi és fotóművészeti díjait.

Alkotói díjat kapott: Angelusz Róbert szociológus, Boglár Lajos etnológus, Bojtár Endre irodalomtörténész, műfordító, Komoróczy Géza orientalista, Jánosy István, költő, műfordító, Török Endre, irodalomtörténész és Vekerdi László irodalomtörténész.

Ady Endre-díjat kapott Láng Zsolt író, Kosztolányi Dezső-díjat kapot Domokos Mátyás író, kritikus, Krúdy Gyula-díjat kapott Závada Pál író, szerkesztő, szociográfus, Weöres Sándor-díjat kapott Tolnai Ottó író, költő, műfordító.

Egyéves irodalmi ösztöndíjban részesültek a következők: Balász Attila, Bodor Béla, Borbély Szilárd, Fodor Ákos, Jász Attila, Kálmán C. György, Kékesi Kun Árpád, Kun Árpád, Mesterházi Mónika, Rácz Péter, Reményi József Tamás, Tábor Eszter, Tóth Krisztina, Utassy József, Visky András.

A Soros Alapítvány társadalomtudományi kuratóriuma Bibó István-díjban részesítette Halmai Gábor jogászt, Szűcs Jenő-díjban Zsoldos Attila történészt, Ránki György-díjban Hajdu Tibor történészt és Fülep Lajos-díjban Dávid Ferenc művészettörténészt.

A kulturális szakkuratórium képzőművészeti díjat adott át Bánfalvi András ötvösnek, Swierkiewicz Róbert grafikusnak, zenei díjat Kondor Ádám és Serei Zsolt zeneszerzőknek.

Az idén először került átadásra stúdiószínházi és fotóművészeti díj. Paál István-díjban részesült Mohácsi János színész, rendező, Székely Aladár-díjban Szilágyi Lenke fotóművész.

Gratulálunk a díjazottaknak, külön szeretettel lapunk munkatársának, Szilágyi Lenkének, aki ezzel a díjjal egy időben elnyerte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által alapított Balogh Rudolf-díjat is.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon