Nóvé Béla

Nyomtatóbarát változat

Az alábbi dokumentum, mely a Balassi Kiadónál megjelenésre váró alapítványtörténeti monográfiámból való, a nemrég alakult „MTA–Soros Foundation Bizottság” bonyolult háttérjátszmáiba enged betekintést. „Szolgálati használatra” szánt társaival: egy aznapi PB-jegyzőkönyvvel és egy III/III-as jelentéssel együtt akár egy jeles nap mintavételnyi hordalékának is tekinthető, hiszen dátuma 1984. október 23-a. Ezt a tüntetőn jeltelen emléknapot a fennmaradt iratok tanúsága szerint ki-ki a maga módján ünnepli: a pártvezérkar, az akadémiai elöljárók és a belügyi apparátus serény munkával – Soros György és az általa meghívott alkalmi író társaság szolid vacsorával a Rózsadomb aljának Margitkert néven ismert vendéglőjében. Az időzítés és a nagyjából párhuzamosan zajló események diszkrét báját az adja, hogy a kölcsönösen érintett szereplők láthatóan nem sejtik, mit tesznek vagy mire készülnek a többiek – holott, ha tudnák, az nagyon is befolyásolná cselekedeteiket.

Aczél György és az aznap ülésező Politikai Bizottság vélhetően mit sem tud a készülő bankettről. A Margitkertbe igyekvő Soros nem sejti, hogy két nap múlva esedékes, kis híján botrányba fulladó négyszemközti találkozóját a kulturális KB-titkárral épp most hagyja jóvá a PB-ülés („Aczél György elvtárs szóbeli tájékoztatója alapján” a Különfélék 18. pontjaként). A belügy Soros lépteit vigyázó, a Margit körút és az Apostol utca közt fázósan silbakoló „operatív” emberei pedig éppúgy nem sejthetik, hogy odaát, a Duna túlpartján a pártvezérkar épp az imént döntött az általuk megfigyelt elsődleges célszemély ügyében. (Soros György különben egy másik belügyi jelentés szerint 1981 óta állt a szerv „szoros ellenőrzése” alatt.) Az már szinte fölös ráadás, hogy a fentiekbe úgyszintén be nem avatott Kulcsár Kálmán talán épp ezekben az órákban adja szolgálati futárpostára a pártközpontnak szánt bizalmas jelentését – „Problémák az MT–Soros Foundation egyezmény végrehajtása során” –, amely mintegy műfaji ősmintája lesz a későbbi évek rendszeres, részben általa, részben Láng István, Tardos József és Dérer Miklós által fogalmazott beszámolóknak. Kulcsár írásos tájékoztatóját Radics Katalin révén egy hét múlva különben Aczél is megkapja – bár hasznát már aligha látja, hisz ekkorra túl van a Sorossal támadt vitán – e kompromisszummal záruló, kölcsönös szakítópróbán.

Pár szót még a később sajátos politikai többlethangsúlyt kapott margitkerti vacsoraestről. A belügyi hírügynök napokkal korábban leadott jelentése szerint „G. Soros a következő személyeket hívta meg vacsorára október 23-ára a Margitkertbe: Csoóri Sándor, Vajda Miklós, Csurka István, Réz Pál, Vásárhelyi Miklós és Lónyai Mária.” Még szerencse, hogy a csatolt intézkedési terv szerint „az ügyben folytatják az ellenőrzést”, hisz a felsoroltakon kívül jelen volt még Domokos Mátyás, Dornbach Alajos és Mészöly Miklós is. A kötetlen, baráti légkörű est két fő témája a Soros által tervezett irodalmi mecenatúra és a határon túli magyarok drámai helyzetromlása volt. A vacsoratársaság tagjai – ekkor még – békében válnak el egymástól... Nem úgy 1990 tavaszán, az első szabad választások küszöbén, amikor is Csoóri Sándor egy pécsi beszédében a margitkerti vacsorán elhangzottakkal példálózva utólag is megkérdőjelezi Soros György demokratikus elkötelezettségét s a fenyegetett magyar kisebbségek iránti aktív szolidaritását. Az élénk sajtóvisszhanggal kísért Csoóri-beszéd csakhamar nyílt szakításhoz vezet, és végleg aláássa a határon túli magyarság ügyében vállalt Bethlen–Soros alapítványi együttműködést.

---

SZOLGÁLATI HASZNÁLATRA!
Tétényi Pál elvtársnak
az MTA rendes tagja
az MSzMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális
Osztálya vezetője
Budapest

Kedves Tétényi Elvtárs!

Mellékeltem megküldöm a Soros Alapítvánnyal kötött megállapodás alapján működő bizottság munkájával kapcsolatos problémákról szóló feljegyzésünket.

Budapest, 1984. október 23.

Elvtársi üdvözlettel
Kulcsár Kálmán

SZIGORÚAN BIZALMAS!

Problémák az MTA–Soros Foundation egyezmény végrehajtása során

Felsőszintű döntés eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia 1984 májusában szerződést kötött az USA-ban élő magyar származású üzletember, Soros György által alapított „Soros Foundation”-nal az amerikai alapítvány által adott dollártámogatások, valamint a magyar kedvezményezettek által fizetett forint ellentételezésből keletkezett összegek szétosztásának lebonyolítására. Az egyezmény értelmében Soros György elnökletével és az MTA mindenkori társadalomtudományi főtitkárhelyettesének társelnökletével bizottság létesült, amelynek feladata a dollártámogatásokra való javaslattétel a New York-i Soros Foundation-nak, és a forinttámogatások pályázat alapján való elosztása. Az egyezmény szerint a Bizottság célja a magyar tudomány, kultúra és gazdaság fejlődésének előmozdítása.

Meg kell azonban említeni, hogy Soros György még egy másik alapítványt is működtet, ugyancsak New York székhellyel, a „Nyílt társadalom alapítványt”, amelynek politikai orientációját az együttműködési egyezményünk megvalósítása során érvényesíteni kívánja. A végrehajtás során eddig megmutatkozott problémák a következőkben jelölhetők meg.

1. Soros György szerint az előkészítő tárgyalások során – amelynek nem minden fázisában volt jelen az MTA – biztosították arról, hogy az egyezmény Titkárságát ő válogathatja ki, hogy „pénzének elosztását” azok végezhessék, akikben ő megbízik. Az egyezmény szerint a Titkárság az egyezmény által létrehozott Bizottságnak felel, Soros György viszont hangsúlyozza, hogy a Bizottság önálló, lényegében a titkárságot saját szervének tekinti (az tehát csak az MTA-tól lenne független).

E felfogásnak megfelelően a Bizottságnak még az egyezmény aláírását megelőző informális ülésén elfogadtatta, hogy a Bizottság titkára Forgács Pál nyugdíjas, helyettese Betlen János, a Rádió munkatársa legyen. Az első formális ülésen pedig bemutatta Kardos László alkalmi megbízásokból élő szociológust, aki a Titkárságot vezetné főfoglalkozásúként, miután az első két személy nem kíván munkaviszonyba lépni. Kardos Lászlót a Bizottság próbaidőre alkalmazta október végéig. A felsorolt személyekről azonban olyan információt kaptunk, amely szerint mindhárman ellenzéki körökhöz tartoznak, ugyanúgy, mint ügyvédje, Dornbach Alajos, az 5. sz. ÜMK tagja. Soros György mindezeken túl személyes képviselőjéül Vásárhelyi Miklóst kérte fel, kinek politikai múltja általánosan ismert, bár nem tudunk arról, hogy jelenleg is kapcsolatban állana ellenzéki mozgalommal.

Júliusban sikerült ugyan Soros Györggyel megállapodni, hogy Kardos Lászlót, aki a Szeta alapításánál tevékenykedett, szerződésének lejárta után ne foglalkoztassuk, mert politikailag nem elfogadható, sőt megállapodtunk jelöltünk, Quittner János alkalmazásában is, most már Quittner János mellett Kardos Lászlót, sőt további személyeket is alkalmazni kíván. Különösen Kardos Lászlóhoz ragaszkodik – aki egyébként valóban rendesen dolgozik –, mert „politikai nézeteiért nem lehet a kenyeret elvenni tőle”. Ezen álláspontját Aczél György elvtársnál is ki kívánja fejteni.

2. Vita alakult ki a Titkárság ügyrendje körül is. Soros György a Titkárság vezetőjét, mint az „MTA képviselőjét” csupán az adminisztrálásra akarja korlátozni, aki a jogszabályok megtartására ügyelne, míg a „bizalmát élvező” Forgács Pálnak kizárólagos jogot kíván adni a projektek, kérelmek előkészítésében, a szakértők kiválasztásában. Nem akarja megérteni, hogy annak ellenére, hogy az ő „pénzének elköltésében” segédkezik a Titkárság, az jelenlegi szabályaink szerint csak költségvetési szervként működhet, és így vezetője fegyelmi és pénzügyi felelősséggel tartozik a Titkárság munkájának egészéért. Nem lehet tehát a vezető hatásköréből kivonni a munka lényegét. Azzal fenyeget, hogy ha elgondolásait az MTA nem fogadja el, az együttműködést beszünteti.

3. A Bizottság egyik legkomolyabbnak ígérkező projektjeként egy képzőművészeti dokumentációs központ felállítását tervezi, amely a kortársi magyar képzőművészet nyugati megismertetését és a piacra bevezetését lenne hivatva szolgálni, miután szaktanácsadója, Mladek asszony (egy üzleti barátjának felesége) szerint a mai magyar művészet nyugati megismertetésére a hivatalos művészeti külkereskedelmünk alkalmatlan. A központ vezetésére kiválasztani kívánt személyek – a kapott tájékoztatás szerint – szintén ellenzékiek. Legújabb elképzelése, hogy a központot – miután a Művelődési Minisztériummal már pozitív tárgyalásokat folytattak – a kelet-európai művészet bemutatására fejlesztenék tovább annak ellenére, hogy megállapodásunk csak a magyar kultúra nemzetközi elismertetését hivatott előmozdítani. Erre egyébként felhívtuk Soros György figyelmét.

4. Az egyezmény eddigi működése során jóváhagyott, illetve előkészítés alatt álló projektek elsősorban a művelődési tárca területét érintik: 3 vezetőképző intézmény támogatása, könyvtárainak könyvvel, illetve technikai berendezéssel való ellátása, angol nyelvoktatásunk megjavítása; video-központok létesítése. A pályázati felhívásra beérkezett – és teljesíthetőnek látszó – egyéni kérelmek zöme is oktatói ösztöndíjak, támogatások iránt folyamodik.

Soros György elképzelése szerint a forinttámogatások felhasználását a jövőben az alábbi programkeretekben kell bonyolítani:

a/ képzőművészet (dokumentációs központ és ösztöndíjak);

b/ írók és újságírók támogatása;

c/ társadalomtudományi kutatómunka;

d/ színi- és zenei előadások, kiállítások támogatása;

e/ könyvtárak támogatása, video-központok létesítése.

Úgy innen, mint a dollárprogramokból szemmel láthatóan kiszorul a gazdasági és tudományos tevékenység támogatása.

Mindezek alapján még akkor is, ha a Titkárság összetétele és ügyrendje kapcsán felmerült lényegében politikai nézeteltérést Soros György elképzeléseinek megfelelően áthidalnánk, meg kell kérdőjeleznünk az MTA illetékességét a Bizottság munkájában és felügyeletében. Úgy tűnik, hogy az együttműködés további vitelére a Művelődési Minisztérium valamelyik szerve megfelelőbb lenne. Megjegyezzük, hogy Soros választása az MTA-ra azért esett, mert azt hitte, hogy az Akadémia – nyugati gyakorlat alapján – önálló, az államtól független szerv. Ennek ellenkezőjéről meggyőződve most állandóan visszatérő szemrehányása, hogy az MTA „államosítani” kívánja a Bizottságot.

Befejezésül megjegyezzük, hogy a napokban elbírálásra kerülő pályázatok között már megtalálható Bencze György, Schmidt Mária, Törzsök Erika és más ismert „ellenzékiek” jelentkezése is. Ezek preferálása a társelnöki vétóval természetesen megakadályozható, feltehetően újra felmerül azonban a vétójog többszöri alkalmazása folytán Soros György visszatérő „fenyegetése” az akciótól való visszalépés, a támogatás megszüntetése.

Budapest, 1984. október 23.

Kulcsár Kálmán

• Beszélő évek – 1984