Skip to main content

A bűnjel: Heil Gorbacsov!

Vissza a főcikkhez →


„A szovjet jogállam névre átkeresztelt vadállat kidugja szarvait, patáit és farkát ügyetlenül összetákolt angyalszárnyai alól. Szent tehenünk a szovjet társadalmi rend – deklarálta az immár kidobott törvénycikkely, ám helyére rögtön új tabu lépett: az önmagát megválasztó elnök szentsége. Az új törvény kimondja: az Őfensége személyét érintő, írásban terjesztett rágalmakért hat év jár, a szóban terjesztettekért három. A szovjethatalom e jeles bajnoka ezek szerint magasabbra értékeli az egyéni, mint a társadalmi érdeket, hiszen ugyanezért eddig egy tételben három év járt, akár írásban, akár szóban hangzott el a koholmány…”


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon