Skip to main content

A maastrichti szerződés

Vissza a főcikkhez →


Az EK országainak állam- és kormányfői tavaly decemberben gazdasági és politikai unió létrehozását célzó reformcsomagot fogadtak el a hollandiai Maastrichtban. A szerződés legfontosabb pontjai:

• Az EK legkésőbb 1999-ben közös európai fizetőeszközt vezet be. A rajtra már 1997-ben is sor kerülhet, ha a közösség országainak többsége már akkor megfelel a szigorú gazdasági követelményeknek (kiegyensúlyozott államháztartás, alacsony infláció). Az ecu nevű új pénznem stabilitásáért független európai jegybank felel majd. Ennek székhelyéről még nem döntöttek.

Közös kül- és biztonságpolitika lép az eddigi külpolitikai egyeztetés helyébe. Ennek vezérelveit továbbra is egyhangúan kell meghatározni, de néhány területen (európai biztonság és együttműködés, leszerelés, fegyverexport ellenőrzése, atomfegyverek terjedésének megakadályozása) kétharmados többséggel is akcióba lehet lépni.

Az EK önálló védelmi politikát fejleszt ki, melynek végrehajtó szerve a Nyugat-Európai Unió lesz. Ez azonban nem kerülhet konfliktusba a NATO-val, amely továbbra is Európa védelmének fő letéteményese marad.

• Az Európa Parlamentnek egyelőre nem lesz kezdeményezési joga, de megnő a súlya a minisztertanáccsal szemben. Szava lesz a kutatással, az egészségüggyel, a kultúrával és a vásárlók védelmével kapcsolatos EK-törvények kidolgozásában.

• Az EK egységesíti vízumpolitikáját, de a menekültpolitikában és a bevándorlási politikában marad a kötelezettségek nélküli egyeztetés gyakorlata. A szociálpolitika egységesítéséhez csak tizenegy ország járult hozzá, Nagy-Britannia megtagadta az aláírást.

• A létrehozandó „európai állampolgárság” a tagállamok polgárainak bármely tagállam területén aktív és passzív választójogot biztosít a helyhatósági választásokon.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon