Skip to main content

A Szociálliberális Fórum nyilatkozata

Vissza a főcikkhez →


A kelet-közép-európai politika alulírott képviselői, akik éveken át küzdöttek együtt a szabadság és a szociális szolidaritás értékei nevében,

akik az állam korlátozásán és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló alkotmányos parlamenti demokrácia hívei, elkötelezettek a piacgazdaság mellett, hívei nemcsak a vállalkozás és befektetés, hanem a szakmai szervezkedés szabadságának is,

meggyőződésük, hogy a piacgazdaságra való átmenet konfliktusait az érintett társadalmi érdekcsoportok képviselői, a szociális partnerek közötti folyamatos tárgyalások és a kompromisszumkeresés útján kell kezelni,

elkötelezettek a nemzeti és más kisebbségek jogainak biztosítása mellett,

tudatában vannak annak, hogy a totalitárius rendszer összeomlása és a pluralista társadalomra való áttérés folyamata megfordíthatatlan, de világosan látják a régió újonnan létrejött demokráciáit fenyegető olyan veszélyeket is, mint

– az autoritárius erők
– az új intolerancia
– a populizmus és a szociális demagógia
– a szélsőséges nacionalizmus.

Mivel együtt kívánnak működni

az anarchia és a káosz Kelet-Közép-Európát fenyegető veszélyeivel szemben régiónk stabilitása, biztonsága, gazdasági fellendülése és Európába való mielőbbi integrálódása érdekében,

úgy határoztak, hogy megalkotják a Szociálliberális politikusok kelet-közép-európai fórumát, a Szociálliberális Fórumot, abból a célból, hogy

– rendszeresen tájékoztassák egymást országaik politikai helyzetéről;
– megvitassák a közös problémákat;
– keressék a közös veszélyekkel szembeni közös fellépés lehetőségeit;
– összehangolják nemzetközi szintű lépéseiket és stratégiájukat, hogy azonnal együtt reagálhassanak a politikai válsághelyzetekre.

A fórum saját nézeteiket képviselő egyénekből áll, de céljai közé tartozik, hogy pártok közötti regionális integráció fórumává váljék.

Bronislaw Geremek
a Demokratikus Unió (UD) parlamenti frakciójának elnöke, Varsó

Jacek Kuron
a Demokratikus Unió (UD) alelnöke, Varsó

Jan Maria Rokita
a Demokratikus Unió (UD) elnökségi tagja, Varsó

Zofia Kuratowska
a szenátus alelnöke, a Demokratikus Unió (UD) elnökségi tagja, Varsó

Jiri Dienstbier
külügyminiszter, a Polgári Mozgalom (OH) elnöke Prága

Pavel Rychetsky
miniszterelnök-helyettes, a Polgári Mozgalom (OH) elnökhelyettese, Prága

Jaroslav Sabata
a cseh kormány minisztere, Polgári Mozgalom (OH), Prága

Jan Sokol
Cseh és Szlovák Szövetségi Parlament Nemzetek Tanácsának elnökhelyettese, Polgári Mozgalom (OH), Prága

Miroslav Kusy
politológus, egyetemi tanár, Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) Pozsony

Frantisek Miklosko
a szlovák parlament elnöke, Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN), Pozsony

Martin Porubjak
szlovák miniszterelnök-helyettes. Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN), Pozsony

Sona Szomolamnyova
szociológus, egyetemi tanár, Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN), Pozsony

Kis János
a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke, Budapest

Kőszeg Ferenc
szabaddemokrata-képviselő, a BESZÉLŐ főszerkesztője, Budapest

Magyar Bálint
szabaddemokrata-képviselő, az SZDSZ ügyvivői testületének tagja, Budapest

Rajk László
szabaddemokrata-képviselő, az SZDSZ ügyvivői testület tagja, Budapest












































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon