Skip to main content

A végrendelet

Vissza a főcikkhez →


Az 1990-es parlamenti választást megnyerte az MDF Antall József vezetésével. Aki a közhatalmat a polgárok akaratából eredezteti, vagyis a parlamenti demokrácia híve, azt – tetszik vagy nem tetszik a választók döntése – kötelezi ez a tény. Ezért tartjuk tiszteletben Antall politikai elképzeléseit, bár soha nem azonosultunk velük, és reméljük, 1994-ben a választók el is vetik őket, vagyis leszavazzák az MDF-et.

Az alkotmánytisztelő demokrata önkorlátozó, nem igyekszik kamarillapolitikával hatalmuktól megfosztani a választottakat. Töltsék ki az idejüket! De amit a kormánypárt vezető körei a megboldogult miniszterelnök emlékével művelnek, az legalábbis elgondolkodtató. Ilyen volt az a konokság, amellyel az utolsó napokban is elhárították az utódlási kérdést, és ilyen, amikor a személyi javaslatoknak, Kónya miniszterségének, de akár Boross miniszterelnöki jelölésének végső indoka „Antall végrendelete”. (Amiből esetleg kettő is van.) A médiából áradó sok-sok tömjénfüstről, könyörgő, engesztelő gyászmiséről, virrasztásról ne is beszéljünk.

Uraim! A racionális XX. században vagyunk, nem a középkorban. Polgári köztársaság tiszteletre méltó politikusát vesztettük el, és nem fölkent uralkodót.

Boross doktor! Kónya doktor! Azt, amit netán miniszterelnökként és belügyminiszterként majd csinálni fognak, csak az alkotmány és a közvélemény legitimálja. Nem az eltávozott felség „haldokló szava”.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon