Skip to main content

Az 1977-ben bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Apám néhány boldog éve (Simó Sándor)

Budapesti mesék (Szabó István)

A csillagszemű (Markos Miklós)

Egy erkölcsös éjszaka (Makk Károly)

Ékezet (Kardos Ferenc)

Fedőneve: Lukács (Manosz Zahariasz, Köő Sándor)

Fekete gyémántok I–II. (Várkonyi Zoltán)

A kard (Dömölky János)

Ki látott engem? (Révész György)

A királylány zsámolya (Fejér Tamás)

Kísértés (Esztergályos Károly)

Küldetés (Kósa Ferenc)

Lúdas Matyi (Dargay Attila)

Pókfoci (Rózsa János)

Riasztólövés (Bacsó Péter)

Sámán (Zolnay Pál)

Teketória (Maár Gyula)

Veri az ördög a feleségét (András Ferenc)


































Megjelent: Beszélő folyóirat, 9. szám, Évfolyam 3, Szám 8


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon