Skip to main content

Beszélő folyóirat, 9. szám, Évfolyam 3, Szám 8

Vörös István: A háború lehetősége, avagy a jó házasság

Gyurovszky László:

Rádai Eszter: „Olyan ez, mint az autóvezetés”

Rabár Ferenccel, az Antall-kormány első pénzügyminiszterével beszélget Rádai Eszter

Molnár Gusztáv: Az erdélyi kérdés

Gelu Pateanu emlékének ajánlom

Gabriel Andreescu: Az erdélyi kérdéstől az európai kérdésig

Antonela Capelle-Pogăcean: Etnikai elv és területiség

Sorin Mitu: Illúziók és valóság Erdélyben

Cs. Gyímesi Éva: Ariadné fonala

Értelmiségi szerepváltás Erdélyben

Heiszler Vilmos: 1977

Beck Tibor - Germuska Pál: Kronológia – 1977

Kovácsy Tibor: Bokassa – egy zsarnok képtelen története

Kovács András: Marx a negyedik évtizedben

Kovács András: Tizenöt év Marxszal

Vidrányi Katalin: „Maradok a kaptafánál”

S. Nagy Katalin: Telkibánya, 1977

Iványi Gábor: Egy százéves történet vége

Lénárd Ödön: Téveszmék a szabadságról

: Küldetés

Részletek

Varga Balázs: A szatíra feltámadása

1977 filmjei

: Az 1977-ben bemutatott magyar filmek

Nánay István: Harag és a Nemzeti

: IM–Slágertükör

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Gábor Miklós: Napló, 1990

: Rába György A vonakodó cethal című verseskötetéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor

Perneczky Géza: Biennále télen

Avagy mit ér a más véleményen lévők művészete – ha az kelet-európai?

Galántai Zoltán: Konrad Lorenz és a vulgárdarwinizmus

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon