Skip to main content

Beszélő évek – 1977

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…


…a békés egymás mellett élés biztosítékairól


  • Tovább

    • IM–Slágertükör


    1. Presser–Sztevanovity Dusán és Zorán: Nekem nem elég – Sztevanovity Zorán – (2)

    2. Koncz T.–Sülyi: Búcsú – Kovács Kati – (19)

    3. Presser–Sztevanovity Dusán: Mindenki másképp csinálja – (9)

    4. Demjén: Fújom a dalt – Demjén Ferenc – (16)

    5. Tolcsvay L.–Bródy: Nem kérek áldást – Koncz Zsuzsa – (12)

    6. Pásztor–Jakab–Galácz: Disco királynő – Neoton és a Kócbabák – (–)

    7. Nagy T.–Bradányi: Ez majdnem szerelem volt – Máté Péter – (–)

    8. Ihász–S.














    Nánay István: Harag és a Nemzeti


    A Nemzeti Színház minden eresztékében recsegett-ropogott, de a köré épített politikai-művészi Patyomkin-fal még sok mindent eltakart. Természetesen nem az épületről van szó, hanem mindarról, ami azon belül történt vagy nem történt. A Major Tamás és Marton közötti rivalizálás, a kölcsönös betartás gyakorlata nyomán felőrlődött, szétesett a Nemzeti társulata. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ország első színháza képtelen betölteni hivatását, működése mind több és élesebb kritikát váltott ki a társulaton belül és kívül, a szakmában és a nagyközönség körében.

    Az 1977-ben bemutatott magyar filmek


    Apám néhány boldog éve (Simó Sándor)

    Budapesti mesék (Szabó István)

    A csillagszemű (Markos Miklós)

    Egy erkölcsös éjszaka (Makk Károly)

    Ékezet (Kardos Ferenc)

    Fedőneve: Lukács (Manosz Zahariasz, Köő Sándor)

    Fekete gyémántok I–II. (Várkonyi Zoltán)

    A kard (Dömölky János)

    Ki látott engem?
















    Varga Balázs: A szatíra feltámadása

    1977 filmjei


    Mindazok számára, akik úgy gondolták, hogy a hatvanas évek végének magyar filmjeit felfrissítő ironikus-groteszk poétika visszaszorulása a hetvenes évek közepén nemcsak időleges, hanem tartós tendencia volt, ékes cáfolatul szolgált az 1977-es év több premierje is. Az elsősorban Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza munkáiban megjelenő kisrealista irónia mellett ekkor újra megerősödött a szatírák korábban Bacsó Péter, Gazdag Gyula és Kardos Ferenc filmjeivel fémjelzett stílusirányzata. 1977-es a Veri az ördög a feleségét, a Pókfoci, A kard és az Ékezet.

    Küldetés

    Részletek


    Balczó András: Lehet, hogy addig szépek az én elveim is, ameddig hatalommá nem fajulnak. Ha visszakerülnék az öttusához, erre kellene a legjobban vigyáznom, és az első komoly megingásnál letenni a lantot. (…)

    Kósa Ferenc: Mi tennél, ha kineveznének szövetségi kapitánnyá? (…)

    Balczó András: Nem lenne olyan egyszerű az, hogy csak úgy ukmukfukk kineveznek. Nekem először is világos feltételeim vannak.




    Lénárd Ödön: Téveszmék a szabadságról


    1977 júniusában VI. Pál fogadja Kádár Jánost a Vatikánban, és a pápa közbenjárására Magyarországon szabadon bocsátják az utolsó fogságban lévő katolikus papokat és szerzeteseket. Közöttük Lénárd Ödön (ma kilencvenedik életévéhez közeledő, akkor hatvanhét esztendős) piarista szerzetest, aki a leghosszabb időt töltötte börtönben, 1948 januárja és 1977 júliusa között három szakaszban összesen 19 évet és három hónapot. (L.

    Iványi Gábor: Egy százéves történet vége


    1977 egyik kivételes jelentőségű egyházi eseménye a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetek nevű egyház törvényes elismerése volt. A különlegességet két tényező is szolgáltatta. Az egyik, hogy egy évszázadnyi küzdelem ért véget. A nazarénusok ugyanis 1876-ban adták be először a vallás- és közoktatási tárcához A Krisztusban Hívő Gyülekezetek Vallási és Egyházi Szertartási Szabályai című hitelvi és szervezeti szabályzatgyűjteményt.

    S. Nagy Katalin: Telkibánya, 1977


    Telkibánya a Zempléni-hegység nyugati szegélyén, a Hegyköz bejáratánál fekszik. A lakásvizsgálat idején megközelíthető: vasúton Hidasnémetiig vagy Sátoraljaújhelyig: Hidasnémetitől 15 km-re van, Göncön keresztül autóbusszal érhető el: Sátoraljaújhelytől autóbusszal Széphalmon, Pálházán keresztül.

    A község szerkezetét a topográfiai adottságok határozzák meg. A négy völgyben, négy patakmederben kialakult útnyomvonalak mellett telepedett épületek laza szövete alkotja a települést.


    Vidrányi Katalin: „Maradok a kaptafánál”


    Um zu glauben, was wir lesen,
    Wär ein Auge genug gewesen.

    Nem lévén sem szociológus, sem közgazdász, a feltett kérdések túlnyomó többségére csak felettébb laikus válaszokat tudnék adni. – Tehát maradok a filozófiai kaptafánál.

    Vannak-e kritériumok, melyek szükségesek és elégségesek ahhoz, hogy egy elmélet marxistának legyen tekinthető? Ehhez előzőleg tisztáznunk kellene, hogy milyen területen keresendők a kritériumok.





    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon