Skip to main content

Az 1983-ban bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Adj király katonát! (Erdőss Pál)

Délibábok országa (Mészáros Márta)

Együttélés (Gyarmathy Lívia – dokumentumfilm)

Elveszett illúziók (Gazdag Gyula)

Hatásvadászok (Szurdi Miklós)

Hosszú vágta (Gábor Pál)

Jób lázadása (Gyöngyössy Imre, Kabay Barna)

Könnyű testi sértés (Szomjas György)

Kutya éji dala (Bódy Gábor)

Örökmozi (Tóth János – rövidfilm-összeállítás)

Mennyei seregek (Kardos Ferenc)

Ne sápadj! (Gulyás Gyula–Gulyás János – dokumentumfilm)

Névtelen vár (Zsurzs Éva)

Noé bárkái (Kollányi Ágoston – természetfilm)

Nyugodjak békében (Schiffer Pál – dokumentumfilm)

A pártfogolt (Schiffer Pál)

Pergőtűz (Sára Sándor – dokumentumfilm)

Sértés (Bacsó Péter)

Suli-buli (Varsányi Ferenc)

Szegény Dzsoni és Árnika (Sólyom András)

Szerencsés Dániel (Sándor Pál)

Talpra, Győző! (Szörény Rezső)

Vérszerződés (Dobray György)

Viadukt (Simó Sándor)

Visszaesők (Kézdi-Kovács Zsolt)


















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon