Skip to main content

Bátortalan felszólamlási kísérlet Sipulusz pöröllye alól

Vissza a főcikkhez →


Szeretve tisztelt s rettegett Sipulusz, drága barátom!

Zavarva van lelkem, mint bomlott cimbalom, miolta tudom, hogy végre minket is szörnyű tollad hegyére tüztél. Sajnáltam és irigyeltem kitűnő laptársunk, Café Bábelt, amidőn legutóbb kivívá fricskázó haragod.

Engedtessék meg nékem lesújtva s felemelve kíméletlen tekinteted által, hogy néhány aprócska viszonszösszenéssel próbáljak kitérni villámid elől. Bourdieu és Semprun valóban ollyan-amillyen. Itt magunk is beleesénk a tekintélytisztelet fondor csapdájába, de ez nem lehet ellenedre, hiszen ki fájlalja náladnál jobban e honban a tekintély kiveszését a romló világból.

Shevtsova – bár bírjuk a nyelvet, s átírási szabályait is a régi időkből – miként jelezzük, Ausztráliában adta közre ez írást, s aligha a bomlásnak indult nagy birodalom határai közzül. Ezért dönténk hát: úgy írjuk a nevét, ahogy ő maga írja, ki új hazát s új átírási szabályokat választa magának ezennel.

S hogy a finneket, norvégokat kedveled-é, vagy sem – ez bizony ízlés dolga, akár a túrós dödöle – gombóc. De már hogy Esterházynkról írván csak a lábjegyzeten akad föl a pennád, s arra szavad sincs, hogy a mester kiböki imhol, mi volna a posztmodern, mellyel oly sokan áhítunk megtudandni miolta!

S mert itt enyészünk valahányan a relatív- s nihilizmus posztmodern mocsarában, vajha volnál nekünk phároszunk s fáklya, s mutatnád sorban nemcsak, hogy mi a rossz, de azt is, mi a jó, hogy merre tartsunk, és mihez tartsuk magunkat. Mint például Nádas és Petri, Tandori, Parti, Baudrillard, Eisendle, Fistejn, Skvorecky, Brodszkij, Balla és Kukorelly e lapban.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon