Skip to main content

Beszélő folyóirat, 4. szám, Évfolyam 1, Szám 4

Orbán Ottó: Nemzeti dal

Rainer M. János: Nagy Imre és a szovjet kommunizmus

Babarczy Eszter: „Minden nyilvános szféra korrupt”

Tony Judttal beszélget Babarczy Eszter

Tamás Gáspár Miklós: A tisztességtudó konyhalány

Szabó Miklós: Múltunk jelene

Greskovits Béla: Válságtűrő demokráciák

Ruff Tibor: Emberhalászat – zavarosban

Rádai Eszter: Állam, egyház, államegyház

Rádai Eszter kérdezi Iványi Gábor metodista lelkészt, Fodor Gábor SZDSZ képviselőt, volt művelődési minisztert, Gellért Kis Gábor MSZP képviselőt, a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának az elnökét

: Isteni éter

: Mészáros István László: „Ennek a paktumpolitikának a felelevenítése teljesen anakronisztikus lenne”

Silvio Ferrari: Az új bor és a régi hordó

Tolerancia, vallás és jog a mai Európában

Kende Péter: A magyar kérdés 1996-ban

Solt Ottilia: Dél-zselici burzsoázia

A Wesley János Főiskola másodéves szociális munkásszakos hallgatóinak munkáiból összeállította Solt Ottilia

Vitalij Moszkalenko: Posvány

Meszerics Tamás: Kémek, balekok, perek

Allen Dulles és Noel Field találkozásai

: Tar Sándor Szürke galamb című regényéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Beck András és Radnóti Sándor

Milan Kundera: Szent Garta kasztráló árnya

Bikácsy Gergely: A kulcstulajdonos

Bori Erzsébet: Maguk Hitchnek hívják…

Csáki Judit: Hamlet hamletsége

Pályi András: Adam Michnik könyve elé

Lator László: Mert szomjúhozva mert kétségbeesve

Tandori Dezső: Kegyetlen árva

Zoli, rovatotok/rovatunk engem

Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: Magyar sarka

ISSN 0866-69X: Bátortalan felszólamlási kísérlet Sipulusz pöröllye alól

Eörsi István: Az indokolás bája

Révész Sándor: Ezerkétszáz óra…

Németh Gábor: Sportrovat, avagy hogyan fogok meghalni

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon