Skip to main content

Dr. Vörös Imre alkotmánybíró különvéleménye

Vissza a főcikkhez →


Dr. Kilényi Géza és dr. Schmidt Péter alkotmánybírók különvéleményével egyetértve amellett úgy vélem, hogy az indítvány nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az alkotmányértelmezési indítvánnyal szemben az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata támaszt (3/1990. (XII. 18.) AB hat. II. rész).

Az indítványban foglaltak részben az Alkotmánybíróságnak a köztársasági elnök kinevezési jogkörével kapcsolatos korábbi határozatai értelmezésére, részben pedig konkrét politikai természetű kérdések megválaszolására irányulnak, végül pedig olyan természetűek, amelyek tekintetében állásfoglalás az alkotmány hallgatása folytán nem, csak az alkotmány kiegészítő jellegű módosításával vezethető le. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. (Továbbiakban: ABtv) alapján az indítvány érdemi vizsgálatára ennek megfelelően nincs hatásköre.

Kötelességemnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezési hatásköre a jogintézmény természetéből adódóan – a többi hatásköréhez képest – nem rendelkezik határozott, éles körvonalakkal. Ez a vonás az intézményt visszaélésre is alkalmassá, adott esetben a jogalkotói vagy a politikai felelősségnek az azt terhelőről – alkotmányértelmezés címén – az Alkotmánybíróságra hárítására alkalmassá teszi. Éppen erre tekintettel hangsúlyozta az Alkotmánybíróság már 1990-ben, hogy „…az Alkotmánybíróság… hatáskörét megszorítóan kell értelmezni. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság az ABtv 1. § g pontjában meghatározott jogkörét kiterjesztően értelmezné … Ez … óhatatlanul odavezetne, hogy az Alkotmánybíróság magára vállalná a törvényhozó, sőt a végrehajtó hatalom felelősségét is és – az alkotmányban kialakult államszervezeti elvekkel szöges ellentétben – egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki.” (31/1990. (XII. 18.) AB hat. II. rész). Az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezési hatáskörével való indítványozói visszaéléseknek egyedül és kizárólag az Alkotmánybíróság vethet gátat azáltal, hogy kialakult gyakorlatához szigorúan tartja magát, és a hatáskörén túlmutató indítványokat – hatáskörének hiányára tekintettel – visszautasítja.

Megítélésem szerint az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi tárgyalásával alkotmányos hatáskörét – egy elvi szinten feltételezett parlamentáris köztársaság modelljét alapul véve – messzemenően túllépte.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon