Skip to main content

Egy 1983-as beszélgetésből

Vissza a főcikkhez →


Elmondom egy különös kalandomat, 1975-ben történt a rotterdami költői fesztiválon. Volt ott egy indonéz költő, állítólag nagyon híres, anyanyelvén szavalta saját verseit. Az előadásmódja – tudom is én – valahol Majakovszkij, Voznyeszenszkij és Galczynski között. Pátosz, gesztusok – nagyon forradalmi költő, és amikor megtudta, hogy hívnak, rögtön odaült mellém: „Nem is tudja, hogy ön a mi nemzeti hősünk.” „Hogyhogy?” – kérdeztem. „Lefordítottuk és terjesztjük A rabul ejtett értelmet. És ez a legfőbb fegyverünk a mostani kormánnyal vívott harcunkban.” Azt mondom erre: „De hisz az önök kormánya jobboldali.” Mire ő: „Igen, de ennek nincs jelentősége – ugyanúgy totalitárius. Az ön könyve a hatalom abszolutizmusa ellen íródott. Ez a könyv a kormány ellen harcoló értelmiségünk evangéliuma.” Sok kis indonéz volt a fellépésén. Köztük vagyok a csoportképen. Micsoda kalandokat hozhat az élet – Indonézia nemzeti hőse!

Olvastam valamelyik lengyel lapban, a sztalinizmus éveiben egy ellenem intézett kirohanást. Azzal vádoltak, hogy léggömbökről szórták Lengyelországban A rabul ejtett értelem példányait. Nem hittem el, hogy lehet, abszurdum. Aztán kiderült, hogy valóban így történt. A Kultura szerkesztője a kiadó tudta nélkül, az én tudom nélkül. Valamennyi intézmény, természetesen gyanítható, melyik, kinyomtatta bibliapapíron a könyvet. Afféle kis remekmű, és megszórták vele Lengyelországot, Erre gondolt Gombrowicz, amikor azt mondta, hogy, ha a nyugati eszméket Lengyelországba sodorja a szél, a kisbojtárok, tudhatjuk, mire használják ezeket. Be is akartam perelni őket. De kiket? Elmentem egy kiváló párizsi jogászhoz, azt mondta: „Igen, ez alapján valóban pert lehetne indítani. Ha a könyv pontos reprodukció lenne, vagyis ha nem hagynák el a kiadó nevét és a kiadás helyét De ezeket nem tüntették fel, így egyszerű kalózkiadásról van szó. Rengeteg problémánk lenne ezzel a perrel. Mert kit pereljünk be?”




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon