Skip to main content

Egy nagyfiú a kis szlovák homokozóban

Vissza a főcikkhez →


Árpád Matejka (kormánykoalíció):

„…Este elaludtam, és a következő álmot láttam: valahol Európa közepén volt egy nagy homokozó, amelyben kisgyerekek és nagy szlovákok játszottak. Az egyik csoportnak nagy szája és kis keze volt, a másiknak nagy keze és icike-picike szája. Mások a homokozó déli részén kis ujjacskáikkal lyukakat fúrtak, melyekbe különféle érthetetlen táblákat dugdostak, és lassan, de biztosan építgették ki megyéiket. A homokozó közepén homoktortákat csinált egy nagyfiú, aki mindenkit mindenben megelőzött. Hála ügyességének, egyre jobb homoktortákat csinált. Látták ezt a fiúk a homokozóból és a szomszéd homokozókból. (…) Gyorsan körbeállták a nagyfiút, nadrágjukból előhúztak valami kicsikét, és a sajtóbeli nénik és bácsik segédletével elkezdték lepisálni a homoktortákat. Pisiltek és pisiltek, egészen addig, amíg a homoktorták szét nem estek. Ekkor a nagyfiú megmérgedt, és jól elverte a pisilő kisfiúkat. Természetesen mindjárt nagy kiabálás lett, egyesek egészen Strasbourgig futottak panaszkodni. (…) Aztán reggel lett, és elkezdődött a rendes munkanap a szlovák parlamentben.”

Ján Kvasnicka (ellenzéki):

„Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, Matejka úr felszólalásához csupán egy aprócska, icipici megjegyzést szeretnék fűzni. Én mint pszichiáter szívesen rendelkezésére állok képviselőtársamnak, és elvégzem álma pszichoanalitikus elemzését.”








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon