Skip to main content

[Idézetek]

Vissza a főcikkhez →


Mivel a kialakult proletariátusban gyakorlatilag kiteljesedett a minden emberiességtől, még az emberiesség látszatától való elvonatkoztatás is, …mivel az ember a proletariátusban elvesztette önmagát, ezért lehet és kell, hogy a proletariátus felszabadítsa önmagát. De nem szabadíthatja fel önmagát anélkül, hogy meg ne szüntetné saját életfeltételeit.
(Friedrich Engels–Karl Marx: A szent család, 1845)




A proletariátus csak annyiban valósítja meg magát, amennyiben önmagát megszünteti, amennyiben osztályharca végigharcolása útján létrehozza az osztály nélküli társadalmat. Az a társadalomért folytatott harc, amelynek a proletariátus diktatúrája csak egyik szakasza, nemcsak a külső ellenség, a burzsoázia elleni küzdelem, hanem egyben a proletariátus önmagával folytatott csatája is azon elszürkítő és megalázó hatások ellen, amelyeket a kapitalista rend gyakorol osztálytudatára.
(Lukács György: Osztálytudat, 1920)




Ha Lenin tovább élt volna, a bürokratikus hatalom előretörése lassúbb lett volna… De Krupszkaja már 1926-tól mondotta a baloldali ellenzékieknek: Ha Lenin élne, biztosan a börtönben lenne.
(Lev Davidovics Trockij: Az elárult forradalom, 1936)




Ne vesztegessük az időt meddő litániákra vagy undorító mimikrire. Fordítsunk hátat Európának, amely szüntelenül az Emberről prédikál, miközben mindenütt mészárolja az embert, ahol éri... A legtöbb nacionalista párt propagandája rendszeresen mellőzi a parasztságot. Márpedig nyilvánvaló, hogy a gyarmatosított országokban egyedül a parasztság forradalmi...
(Frantz Fanon: A föld rabjai, 1961)




Az állam elhalása a közkeletű, általánosan elterjedt értelemben… kétségtelenül a forradalom elködösítése, ha ugyan nem tagadása…

A burzsoá állam… nem hal el, hanem a proletariátus a forradalomban megszünteti. Ami e forradalom után elhal, ez a proletárállam, vagy félállam.
(Lenin: Állam és forradalom, 1918)




Az egydimenziós társadalom totalitárius irányultsága hatástalanítja a tiltakozás hagyományos módjait és eszközeit. Sőt még veszélyessé is teszi őket, hiszen fenntartja általuk a népszuverenitás látszatát
(Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember, 1964)




Miközben a szabadságot akarjuk, rájövünk, hogy az teljes mértékben mások szabadságától függ, ahogy mások szabadsága a miénktől. (…) Következésképp, ha teljes szívemből elfogadtam, hogy az ember olyan lény, …aki bármilyen körülmények között csak a szabadságot akarhatja, akkor egyben azt is be kell látnom, hogy csak mások szabadságát akarhatom.
(Jean-Paul Sartre: Egzisztencializmus és humanizmus, 1946)




Ma habozás nélkül kijelentem, hogy a szocializmus az erőszak apológiája nélkül nem maradhat fenn… Nem sok értelme volna megmagyaráznunk a szegényeknek, hogy rosszul teszik, ha irigységet és bosszúvágyat táplálnak uraik iránt. A társadalmi harc azzal, hogy a szervezett seregek mindegyikében természetszerűen kifejlődő becsülethez folyamodik, kiküszöbölheti a gonosz érzelmeket, amelyekkel szemben az erkölcs továbbra is tehetetlen volna.
(George Sorel: Az erőszak védelmében, 1908)































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon