Skip to main content

[Idézetek]

Vissza a főcikkhez →


Ma leigázottak, megalázottak és a félelemtől betegek vagyunk… Mindennap meghátrálunk az összetűzés elől, de bizonyosak lehetünk benne, hogy nem fogjuk elkerülni: nekik, a gyilkosoknak szükségük van rá; megkopasztanak minket, és szétütnek köztünk. Véget ért tehát a boszorkányok és a bálványok ideje, s választásra kényszerülnek majd: vagy verekednek, vagy elrothadnak a koncentrációs táborokban. Ez a dialektika utolsó mozzanata…
(Jean-Paul Sartre: Előszó Fanon könyvéhez, 1961)



A harcnak ez a formája lehetőséget ad arra, hogy az emberi faj legmagasabb fokára jutva forradalmárokká legyünk, és azt is lehetővé teszi, hogy emberi mivoltunkban is egy fölsőbb szintre jussunk. Aki e két cél egyikét sem képes elérni, az jobb, ha szól, és feladja a harcot.
(Che Guevara: Napló, 1967)



„Nem akarják eltörölni az állam hatalmát?” Dehogynem, csak nem most rögtön…
(Mao Ce-tung: A nép demokratikus diktatúrájáról, 1949)













Megjelent: Beszélő folyóirat, 12. szám, Évfolyam 3, Szám 11


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon