Skip to main content

Orosz hazám

Kublanovszkij

Vissza a főcikkhez →


Orosz hazám!

Esőd a vízözönnek bátyja,
s az októberi szél, gyújtván a lombokat…
A tetves, züllött barakkba: Európába
álmunkat visszük el arról, aki te vagy.

Más téged meg sem ért. Nehéz évek során
megvádolt tenfiad.
Gyom és romok között, füst barna alkonyán,
mint rőt parázsu nap,

kialszol.
S könnyeit siratóasszonyoknak
ki hiszi-látja itt?
Vakond-vakon, megrokkanva tapogatóznak
lelkünk foszlányai.

…Oroszhon, templomok
tornácain zokogtál,
oltáraidról vitték el fiaidat.
Oly tájakon, ahol már csillagfény se kószál,
őrizték álmukat arról, aki te vagy.

(1978)

(Baka István fordítása)




























Megjelent: Beszélő hetilap, 18. szám, Évfolyam 7, Szám 18


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon