ma az egyik legnépszerűbb orosz költő. 1947-ben született Ribinszkben, művészettörténész-diplomát szerzett a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. Verseit Oroszországban hivatalos lapok csak a nyolcvanas évek legvégén kezdték publikálni. Alekszandr Szolzsenyicin száműzetésének második évfordulóján (röplapként terjesztett) nyílt levelet intézett az orosz értelmiséghez, Mindannyiunkhoz címmel, ami után már idegenvezetői állást sem kapott. Részt vesz politikai máskéntgondolkodó körök alapításában, publikál az első orosz szépirodalmi szamizdatkötetben, a Metropolban. 1982-ben emigrálásra kényszerítették, az utolsók között a máskéntgondolkodó értelmiség képviselői közül; 1990-ben tért vissza. Ez év januárjában jelent meg első gyűjteményes kötete Moszkvában Szám (Csiszlo) címmel, ötezer példányban, de azonnal bekerült a moszkvai Könyvszemle adatai szerint az első tíz „intellektuális bestseller” közé, egyedül a mai orosz írók közül. Orosz eszmetörténeti előadásokat tart a moszkvai Lomonoszov Egyetemen, orosz gondolkodók köteteit szerkeszti, gyakran ír esszéket, könyvkritikákat.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét