Hans Magnus Enzensberger

Vissza a főcikkhez →

Hátán fekvő bogár.
A régi vérfoltok még itt vannak, a Múzeumban.
Magukat halottnak tettető évtizedek.
Savanyú szájszag szivárog harminc minisztériumból.
A Hotel Nacionalban négy elhunyt muzsikus játssza
estéről estére 1959-ből a tangót:
Quizás, quizás, quizás.

A májusi ájtatosság trópusi mormogásában
a történelem szeme leragad.
Csak a fogkrém, az izzólámpa és a spagetti
iránti vágy
hánykódik álmatlanul nyirkos lepedők közt.

Tíz mikrofon előtt egy alvajáró
vég nélkül inti fáradt szigetét:
Utánam semmi sem jön.
Célhoz értünk.
A géppisztolyokon csillog az olaj.

Az ingeken cukor-ragacs.
A prosztata már nem a régi.

Az ősz harcos vágyódva keres
a láthatáron egy támadót.
Sehol senki. Az ellenség is
elfelejtette.

(Eörsi István fordítása)

• Kultúra