Vissza a főcikkhez →

Azt hiszem, még mindig nincs késő. Másfél év van még hátra. Ha a kormány többsége előállna az államháztartási reform, a privatizáció felgyorsítása, a nyugdíjreform, az egészségügyi reform határozott elképzeléseivel; a magam részéről – és azt hiszem, sok más ellenzéki képviselőtársam részéről – a leghatározottabban kijelenthetem, hogy konstruktív ellenzékként, ha kell: támogatóan fogunk fellépni ezekben az ügyekben.

Ugyanez a véleményem azokról a kétharmados törvényekről, amelyek nem születtek meg ebben az országban. Megengedhetetlen az, hogy az Ön kormányzásának négy éve úgy teljék el, hogy igazán számottevő kétharmados törvények nem születnek meg. Megengedhetetlen az, hogy az Ön kormányzása úgy teljék el, hogy rosszabb állapotban lévő országot adjon át utódjának, mint amilyet átvett a Németh-kormánytól. Ahhoz, hogy ez ne következzék be, gyökeres fordulatra van szükség. Álljon elő azokkal a tervekkel, amelyek ezt lehetővé teszik, és a leghatározottabban állítom, az ellenzék fogadókész lesz ezekre a tervekre… Azt hiszem, lehetséges ma még egy új kezdet az ellenzék és a kormánytöbbség viszonyában, hiszen ma már nem gondolhatja az Önök kormánytöbbsége azt, hogy bizonyosan negyven évre fognak berendezkedni. Nem gondolhatja az ellenzék sem azt, hogy feltétlenül ez az ellenzék fogja átvenni az ország kormányzását. Azt hiszem, ebben a másfél évben még lehetőség van arra, hogy történjék valami ebben az országban. Ezért felelősek vagyunk mindahányan, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

• Beszélő