Vissza a főcikkhez →

A probléma kezelésének egyetlen békés eszköze a Hágai Nemzetközi Bíróság előtti eljárás fenntartása és folytatása. Ez nemcsak a méltányos ítélet reményét, hanem azt is jelenti, hogy az országok közötti konfliktus nem éleződik a per tartama alatt. Ezért minden lépés, ami ezt az eljárást veszélyezteti, vagy a perbeli magyar pozíciót gyengíti, súlyos politikai következményekkel járhat. (…)

A kormány nemzetközi jogi szakértőjét idézem: (…) A fő probléma az, hogy a hágai bíróság bírái is – jogászok lévén – percepciók alapján ítélnek. Ha nekik az az érzésük támad, hogy a Dunakilitinél létesített műtárgy üzembe helyezhető, a magyarok hajlandók is voltak üzembe helyezni, hajlandók voltak használni, akkor tulajdonképpen ez a probléma számukra nagyjában-egészében megoldható. Attól félek, hogy egy ilyen megközelítés a hágai bíróság tagjait, amikor a döntésre kerül sor, ebbe az irányba fogja mozgatni – eddig az idézet.

Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy nem kellemes dolog olyan érvek hallgatása, amelyek megingatnak bennünket döntéseink egyedüli helyes voltába vetett hitünkben; tudom, hogy az ilyen eltérő vélemények feszültséget keltenek, de a mi foglalkozásunk ilyen, hogy állandó konfliktusokkal és feszültségekkel kell szembenéznünk. Mint ahogy a jó orvosnak, nekünk is vallanunk kell a nil nocere elvét: ha nem vagyunk biztosak valamiben, akkor legalább ne ártsunk, és hogyha időlegesen használunk, akkor gondoljuk meg, hogy ez az időleges előny távlatilag milyen hátrányokkal jár. Gondoljuk meg, hogy ha nem tudjuk eldönteni az előnyök és a hátrányok arányát, akkor szabad-e a rövid távon látható előnyök mellett döntenünk.

• Belföld