Skip to main content

Beszélő évek – 1970

Bodor Pál: A Kriterion évei

avagy hogy jelenhetett meg 1970-ben Kallós Zoltán csángó balladáskönyve Romániában?


A romániai magyar szellemi élet meghatározó eseménye volt a Kriterion Könyvkiadó megteremtése. Születése körülményeiről, a csehszlovákiai eseményekhez fűződő ceausescui taktika megkövetelte helyzet ügyes kiaknázásáról már szó volt. Ismerik tehát azt a tizenkét órás, 1968 nyarán lezajlott „magyar vitát” Ceausescuval, amikor is a vezér a kisebbség felé is igyekezett valamelyest biztosítani a hátát, és némi engedményekre kényszerült. Ekkor „alkudtuk ki” a legkevésbé esélyesnek gondolt reményünk, az önálló nemzetiségi kiadó, a Kriterion megteremtését. 20.

Sütő András-interjú, 1992


Ha erkölcsi revíziót kíván nem egy jó barátom – Csoóri Sándor is – olyan értelemben, hogy hasznos és szükséges újravizsgálnunk az életutunkat, amit cselekedtünk az életünkben; ez nagyon indokolt és kötelező mindannyiunkra. […] Kinek-kinek el kell végeznie ezt az önvizsgálatot, nem is gondolkodó az, aki ezt elmulasztja. Én valójában ezt már akkor kezdtem el, amikor megírtam az Anyám könnyű álmot ígér című kötetemet. Sőt, talán már akkor kezdtem el, amikor a Félrejáró Salamonban az apám sorsát írtam meg, nyilvánvalóan az akkori cenzúra nyomásának közepette.

Sütő András vallomása új könyvéről


Nem tekintem regénynek ezt a könyvet – hanem krónikának. A krónika végét ki kellett várni, és ki kellett várni természetesen azt a légkört is, amelyben azt meg lehet írni. Ennek előtte könyvem rengeteg csíráját próbáltam novellában, elbeszélésben fölhasználni, de olyan objektív irodalompolitikai körülmények is voltak, amelyek inkább a várakozást ajánlották.

Ágoston Vilmos, Domokos Géza: Debreceni Irodalmi Napok vitája


Szemelvények Ágoston Vilmos vitaindítójából

[…] Ceausescu pontosan az a célt követte 1968-ban, mint korábban a Bolyai Egyetem megszüntetésekor, vagy később a nyolcvanas években, csak éppen külpolitikai taktikából időleges paktumot kötött a romániai magyarsággal, még precízebben: azért hozta létre a kisebbségi intézményeket, hogy szembeállíthassa magyarországi közös irodalmi és irodalmon kívüli törekvésekkel. Előbb különválasztotta, aztán belügyivé minősítette, hogy saját magunk asszisztálásával azt csinálhasson velünk, amit akar.


Lázok János: „Az év könyve”

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér


Frissen megjelent Sütő András-monográfiájában Ablonczy László – Dos Passos, Sartre és Camus prózájával összevetve – a következőkben véli megragadhatónak a Sütő-mű sajátos szerkezetét, az Anyám könnyű álmot ígér epikus mozaikjaiból összeálló műegész fő szervezőelvét: „Az apró történetek, emberi sorsok a kollektív irányába utalnak. Az említett szerzőknél az Én áll a központban, Sütő András a kis epizódokkal a Sokak életét építi fel.

Maloschik Róbert: Hendrix



Miközben „A szél Maryt kiált”-ott (The Wind Cries Mary), függelemsértést követtem el, hisz egyik katonatársamtól kölcsönkapott Szokol rádiót fülemre tapasztva ültem a fűben a pápai laktanya egyik üzemanyagtelepén. Őrkatonának „képeztek ki” – szegény Gál továbbszolgáló törzsőrmester és Maráczi hivatásos őrmester keservesen tanulta meg két év alatt, hogy engem nem lehet csak úgy „kiképezni”. (Pedig szívattak rendesen!) Álcáztam magam, nehogy a diverzánsok észrevegyenek.

Domány András: Lengyelország, 1970 decembere: alapszerződés és sortűz


Pálfy József, az ismert külpolitikai kommentátor a Magyar Rádió 1970-es szilveszteri kabaréjában ezt énekelte Brandt NSZK-kancellár szerepében, a Szabad szél című szovjet operett egyik dalát átalakítva: „Scheel, Scheel, szállj keletről hozzám! Scheel, Scheel, új szerződést hozzál!”

A szabad demokrata nyugatnémet külügyminiszter valóban dolgos esztendőt hagyott maga mögött. Hiszen alig lépett hivatalba 1969 őszén a szociáldemokrata német kormányfő (1920 óta az első!), az új koalíció máris nekilátott a híres Ostpolitik megvalósításának.


Beck Tibor, Germuska Pál: Kronológia – 1970


jan. 1. Népszámlálás kezdődik Magyarországon.

jan. 12.
Líbiában Moamer el-Kadhafi, a Forradalmi Parancsnoki Tanács vezetője alakít kormányt.

jan. 14–15.
Huszonnyolc európai kommunista és munkáspárt tanácskozása Moszkvában.

jan. 15.
Magyarországot további három évre beválasztják az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa keretében működő, a nők helyzetével foglalkozó bizottságba.

jan.





Radó Dezső: 1970


1.


Felgyorsultan hömpölygő felszín és felerősödő ellenáramlatok – ez jellemezte hazai történelmünk 1970. „folyamkilométerét”. A felszínt a felszabadulás 25. évfordulójára kötelezően felmutatandó eredmények jelentették: a metróépítés Budapesten, valamint a tömeges lakásépítés országszerte. A termelőszövetkezetek és háztáji gazdaságok – a kapott támogatások eredményeképpen – gyorsan fejlődtek. Hét év alatt (1968–1975) tízszeresére nőtt a sertésállomány. 1960-hoz képest 30 százalékkal nőtt a mezőgazdaság termelése.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon