Skip to main content

Budapestkép – Budapestszó

Grecsó Krisztián: Mögé

Az asszonyok háttal, a férfiak szemben. Nincsen a teremtett ég alatt véletlen, a pillanat mindig tükrözi a rendszert, a teljességet, a valóságot; hajszálpontos a fölállás: a nőstények visszáján, a hímek színén.

Karafiáth Orsolya: Dreh dich nicht um

Bódis Kriszta: Fehér hajó

Ebben a szobában már semmi sem volt a régi. Laczkovics Liát, a lakás örökösét a földszinti rendelővel összekapcsolt nagypolgári lakásból a negyedikre költöztették. Arnold bácsi, aki lányainak megtiltotta, hogy apának szólítsák, tehát Arnold bácsi, néhai dr. Laczkovics Arnold bútorai nem fértek be. A rendelő felszerelését Lia már korábban pénzzé tette.

Tóth Krisztina: Csángó utca

Este van, hideg este, nem pedig kora ősz, mint amikor a kép vélhetően készült. A Csángó utca dermesztően kihalt, a Tüzér utca sarkán új, márványborítású lakóház áll. Több helyen is építkeznek, az utcát derékban az Angyalföldi út keresztezi: ez a kerület szíve. Egyetlen olyan földszintes épületet találok, amelyik a tízes években állhatott, ablakai hasonlítanak a képen látható ablakhoz, az elhagyatott udvaron ecetfa áll, a kerítés tövében szemét.

Bárdos Deák Ágnes: Gyerekjáték

„Megtanulnak a dolgokra meredni”

Van egy fénykép anyámról: nyolc-kilenc évesen ácsorog, magas szárú, fűzős cipője fölött harmonikázó lukas harisnyában, foltozott, szánalmasan lötyögő nagykabátban, háta mögött egy nehezen értelmezhető kerekes kúttal, s tekintetében az ürességnek és közönynek azzal a fokával, ami végképp elviselhetetlenné teszi a látványt.

Podmaniczky Szilárd: Lakbér

Úgy látom, elég barátságos tüntetés ez, mindenki éppen csak ott van, szinte a fotó kedvéért tüntet. Mindenkinek jól látszik az arca, kivéve jobbra, a kinyújtott kéz alatt álló asszonyét, ő valamit nagyon tagadhat, ha így bemozdult a feje.

Papp András: Saját élet IX.

Microport

Körbefutjuk a szigetet. A Szigetet. Nagy kört futunk; a kör sugara éppen háromszáz kilométer. Mert valakinek ilyen nagy kör jut. A sugár lesz a fő csapásvonal. Egy girbegurba: r. Szinte oda-vissza, szinte nem is állomásokkal, hanem veled együtt növekvő és különülő szigetekkel.

Szijj Ferenc: Képleírás

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon