Skip to main content

Kultúra

Eparu Krisztián: Önszántunkból, szabadon

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Deczki Sarolta: Huzatos helyek

Vajda Mihály Szókratészi huzatban című könyvéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Kis János: A nem remélt vád

(József Attila bűnverseiről)

Centauri: Péntek naplója

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Vajda Mihály: Rettegve repülni

(Centauri fotókiállításáról)

Egy fotókiállítást rendkívül nehéz megnyitni. Mert fotózni mindenki fotózik.

De nézzük: miben különbözik egy művészfotó egy – hogy is nevezzem – nem művészi fotótól? A kérdést persze minden művészeti ág esetében felvethetjük, de házat azért nem mindenki épít, s a pusztán praktikus célú épületeket elég könnyű megkülönböztetni az építőművészet alkotásaitól.

Lázár Bence András: Versek

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Szántó T. Gábor: Perspektíva

A Kolozsvári Magyar Színház művészeinek

Dragomán György: V.Á.L.I. 3.0

– Most pedig egy igazi kuriózum következik, az egyik legősibb, folyamatosan létező teljes személyiség-upload, a VÁLI 3.0 – duruzsolta lágy, szépen hang­súlyozott mondatokkal a holo-konsztrukt –, valamikor a kétezer-harminckettes atomtél előtt készült, pontos datálása máig vitatott. – A konsztrukt elegánsan lendületes mozdulattal egy ajtóra mutatott, Mherk úgy tett, mintha az arcát nézné, gyanút kelthetett volna, ha máshová figyel, a konsztrukt vonásait klasszikus japán morfer szofttal hozhatták létre, elvileg nem lehetett nem odanézni rá, folyamatosan, de észrevétlenül a nézők reakcióihoz igazította a vonásait, úgy, hogy az ember folyton azt érezte, ismeri valahonnan, csak azt nem tudta, honnan.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon