Skip to main content

Kultúra

Deczki Sarolta: Forgolódó mintázatok

Angyalosi Gergely: A minta fordul egyet

„Senki nem ért semmit.”
(Henry James)

Úgy tűnik, nemcsak engem foglalkoztat a kérdés, hogy mivégre adnak ki emberek kötetet máshol már amúgy megjelent írásaikból, újra meg újra felmerül a mivégre, mikor alkalmi írások egybeszerkesztésével találkozunk. Hogy a közepébe csapjunk: Angyalosi Gergely is hasonló kérdéseken tűnődik legutóbbi könyvének egyik írásában, melyben kritikustársa, Dérczy Péter kötetét méltatja. Azon, hogy a szerénység jele-e hagyni, hogy az írások a feledésbe merüljenek azokkal a folyóiratokkal együtt, melyekben megjelentek, vagy éppen miért érdemes őket „természetes közegükből” kiragadva „mesterségesen” is életben tartani?

Centauri: Rondó

I. rész

Utolsó, alkonyi útját járta Svalbard, s ez nem volt már olyan kalandos és gótikus, mint az évtizedekkel korábbi utak; némi jóindulattal kaptatónak mondhatnánk, még inkább kopár lankának, ahol könnyen szaladhatna, akár a szél űzte ördögszekér, hisz nem állja útját semmi, mégis, minden korábbinál vesződségesebb szakasznak tűnt. Míg az ifjúkori utak mérföldben kifejezve is hosszúak s lenyűgözők voltak, ez már csak néhány méterre korlátozódott, nem nőtt túl a lakás határain.

Beck Tamás: Első este nálad

Halmai Tamás: Ex libris

Szántó T. Gábor: Törvénytelen behatoló vagy törvényen kívüli őr?

Életrajzírói szerint Franz Kafka feltehetően 1914 november–decemberében írta A törvény kapujában című elbeszélését A per című regénye részeként. A dómban címet viselő 9. fejezetben ismerkedünk meg vele, a pap elbeszélésében. A történetet a pap és Josef K. a szöveg értelmét egyes esetekben szavanként kibontó, talmudi pilpult idéző vitája követi. Az enigmatikus történet önálló elbeszélésként is megjelent, és vált a Kafka-életmű jellegzetes darabjává.

Balogh Tamás: Utak a fényre

Kader Abdolah: A mecset ura

A Hollandiában letelepedett iráni író1 könyvének eredeti címe A mecset háza; a szenedzsáni mecsettel szinte összenőtt hatalmas ház legalább annyira főszereplője Abdolah könyvének, mint „a mecset ura” – aki nem a mindenkori imám, hanem a házat másik két unokatestvérének családjával lakó, a közeli bazárt is az irányítása alatt tartó szőnyegkereskedő, Aga Dzsán.

Lanczkor Gábor: Kihűlő kőzetrétegek

Pollágh Péter: A Tükörfúvó

Lázár Bence András: Szerep­osztás

Pór Péter: A „nem”-béli K. úr

Kőszeg Ferenc: K. történetei

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon