Skip to main content

Kultúra

Zolnay János: Ítélet van, de zárójelben

Kőszeg Ferenc: K. történetei

Kőszeg Ferenc emlékezéseit, halál-történeteit és – mondjuk így – tárcanovelláit tartalmazó kötetének, a K. történeteinek, ennek a nyomasztó, szomorú, ugyanakkor rendkívül szórakoztató olvasmánynak az első részében a szerző egyes szám első személyben néz szembe önnön döntéseivel, pontosabban azzal, hogy az adott helyzetekben létezett-e olyan morális tér, amelyben akkori döntései sok évtized távlatából megítélhetőek. A második részben azonban Kőszeg nem emlékeiről ír, hanem hőséről, K.-ról.

Bazsányi Sándor: Északi kagylózúgás

Karen Blixen: A sors anekdotái

Két furcsa – és nem túl eredeti – meseféleség közé zárva, mintegy azok óvó kagylókelyhében leljük a lényeget. Mely lényeg viszont nem egy, mint a tengeri gyöngykagylók többségénél, hanem három: a Babette lakomája, a Viharok és A halhatatlan történet; mely Karen Blixen-elbeszélések közül kettőből még játékfilmet is forgattak, az elsőből Oscar-díjasat, a harmadikból viszont Orson Welles-eset (ezúttal ökonomikusan és örömmel megfeledkezve sokak vélhető kedvencéről, a Távol Afrikától című, olyan-amilyen – kár, hogy olyan, amilyen – életrajzi filmről).

Centauri: Hullócsillag

A dohányzás halált okozhat, ez van a cigis dobozon, és ha épp tudni akarod, egyik reggel, konkrétan tegnap, amikor ezt olvastam, így sóhajtottam: Még szerencse! Egyedül gunnyadtam a teraszon, nem a megfontolás vagy a színpadiasság szólt belőlem, mert nincs énbennem ilyesmi, hogy élni akarnék nagyon vagy kinyiffanni, nekem bőven elég, ha nyugton hagynak, ha nem zrikálnak, ha nem történik semmi, az a legjobb, komolyan. Szarom abba, hogy esetleg jobb lenne nem lenni, ilyeneken agyalni baromság, szerintem. Még hogy szerencse! Amikor a szerencsében sem hiszek, nincs akkora mázlim, hogy higgyek benne.

Aczél Géza: Lakk

K. Kabai Lóránt: Aszinkron

Láng Zsolt: Fraktálregény

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba című regényéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Szegő János: Költő a toronyban

Schein Gábor: Bolondok tornya című kötetéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Centauri: Zambuk

Hát, ha tényleg kíváncsi vagy, elmondom, hogy augusztusra annyira tetű lett a helyzet, hogy a napokban már nem csináltam semmit, csak olvastam. Egész éjjel, megállás és evés nélkül, minden nap, csak hugyozni jártam az udvarra. Ez nem vicc! Nem azért, mert nem volt jobb dolgom, hanem mert a szitu most már katasztrofális.

Szilasi László: Hazai lapka

(Michael Curtis Darr és Adam Thomas Eaton emlékére)

Ayhan Gökhan: Kilencvenes évek

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon