Skip to main content

Kultúra

Varga Mátyás: Hallásgyakorlatok

Balogh Tamás: Játék a késsel

F. Bordewijk Karakter című regényéről

Menno ter Braak, a múlt század első felének meghatározó holland kritikusa a Karakter megjelenésekor a könyv apropóján hosszú esszében elemezte a „karakter” szó lehetséges jelentéseit. Arra jutott, hogy a szó jelölheti a jellemet és az emberhez szinte hozzánőtt társadalmi szerepet is, de Bordewijknél inkább a regénybeli „karakterek”-re vonatkozik: hogyan lehet a maga külső megjelenésében, szavakkal leírva (s nem mondjuk „lefestve”) úgy bemutatni egy személyt, hogy az olvasó higgyen a létezésében, hogy az valóban  karakter legyen, „s ne csak ünnepélyes szuggerálása karakter-voltának”.

Beck András: N. E., mint Neményi Erzsébet

II. rész

Szuverén, radikális és renitens. Ezeket a szavakat ropogtatom, amikor megpróbálom jellemezni karakteres prózáját, amely annál rendkívülibbnek tűnik számomra, minél többet olvasom. A német, angol és francia nyelv elsajátítása hozzátartozott a neveltetéséhez, s ha tetszik, ennek számlájára írhatjuk széles látókörét és tájékozottságát is.

Neményi Erzsébet: A zsinór

A lapok hírül hozták, hogy az egyetemi vezérifjak egy fölhívást szándékoznak szétküldeni. Címezik e fölhívást az egyetemi ifjúsághoz különösen, és az egész magyar nemzethez általában; a szövegben pedig ki lészen hirdetve, hogy immár kétségtelenül elkövetkezvén a gyalázatos abszolutizmus, a nemzet minden buzgó fiának egyesülnie kell a honhaza védelmére.

Dragomán György: Szeánsz

Centauri: Vészfék

Hol volt, hol nem volt – egyetlenegyszer – egy ember. Hogy mikortól volt, pontosan nem tudni; s hogy mikortól nem volt már, azt sem. Élt egy másik is, akiről szintén nem tudható, mikortól számít létezőnek, és az sem, hogy meddig marad az. Ez utóbbi én vagyok.

Szabó Marcell: Versek

Kiss Noémi: Geográfiai ficam

Zomborból Szabadkára – II. rész

Beck András: N. E., mint Neményi Erzsébet

I. rész

Neményi Erzsébet: Francis Patrick

Minden hasznos tagja a társadalomnak dolgozik – én is hasznos akarok lenni – mondja a milliomos, és elmegy kazánfűtőnek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon