Skip to main content

Kultúra

Szilágyi-Gál Mihály: Hannah Arendt és Kertész Imre a gonosz banalitásáról

I. rész

Arendt esszériportja az Eichmann-perről és Kertész Sorstalanság című regénye hasonló okból lett botránykő: mindketten rámutattak a holokauszt Arendt megfogalmazásában híressé vált természetére, a gonosz banalitására. Arendt a gonosz banalitásának erkölcsi jelenségét Eichmann megnyilvánulásaiban azonosítja. Kertész megalkotott egy fiktív – valójában ön-fiktív – történetet, amelyben az emberek és a történések hasonlóak ahhoz a cselekvésrendszerhez, amit Arendt Eichmann kapcsán bemutat.

Láng Zsolt: Test és beszéd

Závada Pál Idegen testünk című regényéről

Bazsányi Sándor: Agyleves

Avagy Hegel vagy Novalis (esetleg Kierkegaard)?

Ambrus Judit, Ferencz Győző, Nádasdy Ádám: Levelek Nádasdy Ádámhoz és Ferencz Győzőhöz

Nádasdy Ádám, Ferencz Győző és Ambrus Judit levélváltása

Ferencz Győző: Valami a versírásról

Szegő János: Személy szerint

Nádasdy Ádám Az az íz című kötetéről

Molnár Cecília Sarolta: Hja, a nyelv végtelen gazdagsága!

Nádasdy Ádám Prédikál és szónokol című kötetéről

A 2008-as könyvhétre jelent meg Nádasdy Ádám második olyan kötete, amely nyelvi-ismeretterjesztő írásait gyűjti egybe. A könyv kinézetre is, tartalmában is hasonló a 2003-as Ízlések és szabályok című első kötethez. Ami ebben az esetben nagy dicséret: az új kötet is szép és okos, ízléses és szabályos; így az alábbiakban csak lelkendezni és az apróbb hibákon felülemelkedni vagyok hajlandó.

Mesterházi Mónika: Szerepek, hazatérések

Ferencz Győző költészetéről

„The Radnóti man?” – kérdezett vissza egy magyar irodalmi dolgokban nagyon is tájékozott külföldi barátom, amikor Ferencz Győző nevét említettem. Az utóbbi két évben valóban Radnóti Miklósról írt monográfiája miatt ismerik a nevét (ami csak azért érdekes, mert ha egy monográfus és egy kortárs költő relatív ismeretlensége vetekedhet is, azért talán a költők járnának jobban).

Ferencz Győző: A kételkedő rigó

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Vörös István: versei

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon