Skip to main content

Kultúra

Babiczky Tibor: Kyrie

Ayhan Gökhan: Nem tudom

Egressy Zoltán: Permet

Nem nekem cuppogott a lány, a kutyáját hívta közelebb. Pórázon fogta az ideális távolságnál messzebbre kódorgott vizslát. Délután volt, csúcsforgalom, villamosra vártak ők is. Permetezett az eső, súlytalanul szórta magát, nem tűnt veszélyesnek, aztán három perc alatt vizes lett mindenem, főleg a cipőm. Mióta Éva elhagyott, nekem nincs esernyőm.

Varga Mátyás: Miből van alternatív?

Nem szeretem, túl olcsó megoldásnak tartom, ha egy cikk vagy előadás úgy vezet fel valamilyen témát, hogy „beírtam a Google-ba”, „megnéztem az interneten”, „ha az ember rákeres a hálón”... Ezért aztán mindent megtettem, hogy nehogy így kelljen kezdenem, de végül nem találtam jobb és naprakészebb módszert, hogy megtudjam, miből van manapság alternatív, mint hogy az interneten néztem körül.

Demény Péter: A hajbókoló tükör

Erdély, az iróniátlan operett hazája

Elöljáróban egy pontosítás. Nem annyira az operettről fogok beszélni, mint inkább annak előadásáról. Mint minden színházközeli műfaj esetében, a művet és a produkciót nehéz elválasztani, ahogy azonban a drámát és az előadást is meg szokás különböztetni, úgy különböztetem meg az operettet és annak színpadi változatát.

Dékei Kriszta: A szabadság szele

Kiáramlás és delej a Centrális Galériában

A volt Goldberger-ház központi csarnokában Hajdu István koncepciója alapján felépült csoportos kiállítás nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bemutassa, miként csapódtak le a magyar művészetben az 1968 körüli nemzetközi és magyar események.

Szilágyi-Gál Mihály: Hannah Arendt és Kertész Imre a gonosz banalitásáról

II. Rész

Szabó T. Anna: Vers és szenvedély

Jól emlékszem, hogy milyen mámoros boldogság volt az első valóban sajátomnak tartott vers, tízéves korom tájékán. Az ilyesmire mondják, hogy „szívből jött” – és szép példája annak a kívülről nézve bizony komikus pillanatnak, amikor a vers uralkodik azon, aki írja.

Lackfi János: Milyet szabad írni?

Irodalom és terápia

– Ilyet nem szabad írni! – mondta egy kedves, konszolidált ismerősöm, aki az Első közlés című rádióműsorban hallotta Valami kés című versemet. – Jó, jó – fűzte hozzá –, álmodik bolondakat az ember, de azt jobb elfelejteni, spongyát rá.

Lanczkor Gábor: Kihűlő kőzetrétegek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon