Sebald különös életrajzi regénye eredetileg 2001-ben jelent meg, még mindig a német irodalom kiemelkedő műve, nehéz a nyomába érni, és nem nagyon találni párját az utóbbi évek könyvei közt sem. Végre megjelent magyarul, méghozzá kiváló fordításban.
Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.
A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.
Számomra mindig kérdés volt, miért nem találkozott soha a hermeneutika és a dekonstrukció. Miért van az, hogy a modern kontinentális filozófia két fontos gondolata majdhogynem idegenként ment el, megy el egymás mellett, holott mindkettejüknek a fő törekvése a megértés: hogy megértsük hagyományainkat, szövegörökségeinket, megértsük a Másikat, és – talán a legfontosabb – megértsük önmagunkat.
A 2007-ben megjelent két különböző műfajú Szilágyi Ákos-könyv, a majdnem hatszáz oldalas Halálbarokk és az alig ötvenoldalas Franci találóan és érzékenyen modellálja Szilágyi gondolkodói és költői alkatát. Pontosabban azt, hogy Szilágyinál a két tevékenység mennyire egy tőről fakad, és hogy kettős találatokat visz be folyamatosan.
Valószínűtlenül rideg, részvétlen, hideg fényű terek. Szobabelsők, sötét folyosók, kollégiumépület hatalmas oszlopokkal, kóbor kutyák az utcán. Cigarettát, csempészett fogamzásgátlót, különféle márkájú szappanokat árulnak koleszszobák viaszosvásznas bazárában, más dolgok sporttáskás feketézőknél lelhetők fel valamelyik szálloda halljában. Románia, a nyolcvanas évek vége felé.
A 4 hónap, 3 hét, 2 nap-ban bemutatott mesterséges terhességmegszakításért a gyilkosságért is járó háromtól tíz évig terjedő börtönbüntetés szabható ki abban a kommunista diktatúrában, amely az élet megkeserítésére még az abortusz tilalmát is bevezette.
Vendégségben vagyunk az egybenyitott, tágas térben, mely láthatóan két külön részből nyílik egybe, hogy aztán otthonosan elnyeljen mindenkit. Körülöttünk emberek, leginkább az arcuk, vagy amit annak gondolnak, és a hangjuk. Hasonlítanak egymásra, mintha már láttuk volna őket, vagy csak a történeteik ismétlődnek, melyeket foszlányokban hallunk? Az ablak nyitva, metsző a hideg levegő, most ment el az utolsó villamos a ház előtt. Maradunk.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét