Kultúra
Imreh András: Ez tök jó, ez a bárányhimlő, ezt mindenképp írd meg
Nem vagyok poétikus alkat. Ars poétikus meg, úgy tűnik, végképp nem. Homályosan eddig is sejtettem, de most, megkapván a felkérést az előadásra1, majd nem sokkal később Lackfi János barátom rimánkodó hangját hallgatva a vonal túlvégén, hogy legyek szíves találni valamiféle költői hitvallást saját munkásságomból, bármit, mert már csak tőlem nincs semmi, abszolúte semmi, akkor végérvényesen szembesülnöm kellett vele.
Imreh András: Valakit körülállnak
Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.
A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.
Lackfi János: Versek
Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.
A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.
Kálmán C. György: Gyász és mosoly
Vannak olyan költők (s olyan nem-költők is), akik könnyedén, szabadon, magabiztosan szólalnak meg, sikerül kivonniuk magukat Karinthy nyomasztó kérdése alól: „ki kérdezett?” Úgy érzik, joguk és szabadságuk van beszélni, amikor és amiről akarnak, hallgatóságuk van (lesz), vagy ha nem, az sem baj; kimondják, ami a szívükön fekszik. Aztán vannak olyanok is, költők és nem-költők, akik aggodalmaskodnak, sosem tudják, a tárgy, az alkalom, a hallgatóság megfelelő-e vajon, ezért körülményeskednek és mentegetőznek, kétségbe vonják saját szavaik érvényességét.
Hegyi Gábor: „Három költő előtt borul le”
Naszódi László: Utolsó amerikai történetem
Tíz éve történhetett, talán meg sem történt. Engem ne kérdezz, én már nem vagyok. Vagy ha véletlenül vagyok, akkor egyetlen gondolatom, hogy mikor hozza már a nővér az újabb morfiumadagot.
Dragomán György: Télifaünnep
A Tábornok Elvtárs képe egészen ovális alakúra volt vágva, és arany fenyőágakkal volt bekeretezve, ahogy a két katonabácsi elvitte mellettünk, még az arany fenyőtobozokat is láttam, meg is löktem Szándut, aki mellettem állt a kettes sorban a kupolaterem előtt a folyosón, ahol vártunk, hogy nézzen oda, és suttogva meg is kérdeztem tőle, hogy szerinte hogy aranyozták be a fenyőágakat és a tobozokat, ő meg azt súgta vissza, hogy biztos nem igazi tobozok, hanem csak a szobrászok csinálták az egészet a Tábornok Elvtársnak, karácsonyi ajándékba.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét