Babiczky Tibor: Nullapont

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

• Tovább

Kiss Noémi: A Kumpelnest3000

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

• Tovább

Szijj Ferenc: Növényszöveg

Előzmények: Kölcsön Arankától. – A néhai férj csontjai. – Drametár úr sírja. Él-e, hal-e? – Kéknefelejcs: a nyúl. Gyermekkori trauma. – Lobánci, az álruhás királyfi. – Aranka levele. Botrány az ügyfélszolgálaton. – Mi az, hogy egy szállodából nem lehet kimenni? – A feliratkozás bizonytalansága. – Időbetétek, jövőprojektek, növényvilág. – Nagy nemzetközi növényfesztivál.

• Tovább

Gács Anna: A fénykép transzfigurációja

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

• Tovább

Szegő János: „Átélt, de sokkal inkább kitalált mesék”

• Tovább

Ambrus Judit, Márton László: Levelek Márton Lászlóhoz

• Tovább

Márton László: Ne bánts, Virág!

Az Erzsébet királyné szálloda reprezentációs lakosztálya két szobából állt. Azaz volt egy harmadik szoba is, de azt egyelőre nem látjuk, mert a szerzőt a recepcióról a külső szobájába vezették, mely a kései Kádár-korszak minden elgondolható fény­űzé­sével volt berendezve, és az említett korszakban társalgó vagy inkább tárgyalóterem gyanánt szolgálhatott.

• Tovább

Forgách András: Nélküled

Az írói képzelet kétféle akadályba ütközhet: 1. a valóság, 2. önmaga.

• Tovább

Szegő János: Szabadság miatt zárva

Hol szövegvariáns van, ott nyom utáni nyomozás van, nem csak a megírásban, nem csak az olvasásban; a befogadás utáni szólamokban, a csodálkozó „ho­gya­nokban”, a válasz nélküli „miértekben”, a felszakadó kérdésekben, az eredeten túli eredetben, a láthatatlan idézőjelekben és a látható keretekben. Hol intertextualitás van, ott találkozás van: az irodalmi hagyományban és a kulturális identitásban.

• Tovább

Beck András: Szó, szót, követ

Az Est-lapok repertóriumát lapozgattam éppen. Ez kicsit úgy hangzik, mintha azt írnám, hátradőltem a fotelban és rágyújtottam a pipámra, vagy odakészítettem magamnak egy korsó sört, és bekapcsoltam a tévét, vagy éppen hozzákezdtem a vacsorához, amikor… Szóval mintha az élet egyik magabízó, ellazult pillanatát idézném fel, hogy megágyazzak valami elkövetkező, váratlan eseménynek. Csakhogy ott re­cseg abban a mondatban a repertórium szó, és aki tudja, mi az, azt is tudja, hogy ilyesmit senki sem szokott csak úgy, kedvtelésből, lazításképpen lapozgatni.

• Tovább