Illő tisztelet, bongaharangás, elegant ruha, kiidebelépsz, rajtad, finom meghajlás, a rommá szelídült és porladt régiidőksúlyosa előtt, ósdi ugyan, kissé avittas, s mitnemondjunk nevetséges is, de azért a t/tt..tttisztelet, a múlt időbeli, mosolyt fakasztva ugyan, ám leemelteti a fejfedőt.
A tavalyi év őszén egyszerre látott napvilágot Závada Pál két könyve, az immár harmadszorra, mindkét korábbi változatánál pompásabb, gazdagabb, szellősebb módon, Závada nagyobb regényeihez illeszkedő köntösben közreadott Kulákprés, illetve a Szüts Miklós színes fényképeivel együtt amolyan különös történelmi bédekerré kerekedő Úton a budaörsi ótemetőbe.
A tavalyi könyvhéten megjelent Vonalkód rendkívül olvasott kötet. Nem csupán máris meglehetősen gyors és terjedelmes recepciója utal erre, hanem a könyvről szóló − kortárs prózához mérten − kifejezetten sok blog-bejegyzés is az interneten. Tóth Krisztina népszerűsége nem új keletű, mégis ritka eset az övé: a líra felől érkezvén kevéssé szokványos a szélesebb nyilvánosság köreiben ismertté lenni, olykor nehéz is megérteni, egyik vagy másik költő, író műve miért vagy mitől lesz inkább láthatóvá, mint a másiké.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét