Forgách András: Kislány a falnál
Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.
A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.
Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.
A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.
Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.
A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.
Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.
A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.
Sok minden nincs még megírva. Így például Massimo Montanari Éhség és bőség – A táplálkozás európai kultúrtörténete című könyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy „a tészta története még nincs megírva”. A marosvásárhelyi Lorand Gaspar Boldog Arábia című művében pedig arra, hogy „tudtommal mindmáig senki sem foglalkozott a kecskék szerepével a közel-keleti civilizáció történetében”. Minthogy sem a tésztához, sem a kecskékhez nem értek, így inkább a párttörténettel foglalkoznék alant, annál is inkább, mert a szóban forgó párt, az UPP, illetve utódja, az NPP történetét én ismerhetem a legjobban.
Információkat gyűjtünk a létezőkről. Létezőkről a világban, mely létezők egyszerűen csak vannak, ott-vannak. Információkat gyűjtünk róluk, egyre mélyebben megismerjük őket, s ezenközben nem kérdezzük, miért s honnan vannak egyáltalán. Csak az éretlenek, a gyerekek és a filozófusok kérdezik: „Miért van egyáltalában valami, s nem inkább a semmi?” Ismereteket akarunk szerezni a létezőkről, tudni akarjuk, hogy micsodák, hogy milyen, milyen lehet egyáltalában a viszonyunk hozzájuk.
Szókratész ábrázolt dialógusa – a Hetedik levél átfogó nyelvkritikájának értelmében – eleve kudarcra kárhoztatott: Kalliklészen nem fog az élőszó rábeszélő ereje. Mint ahogyan Platón ábrázoló dialógusa – a Phaidrosz szűkebb körű íráskritikájának jegyében – sem kerülheti el végzetét: kiszolgáltatottságát a mindenkori dialóguspartnernek, azaz olvasónak.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét