Skip to main content

Kultúra

László Emese: Az éntől az őkig

Farkas Péter könyveiről

Farkas Péter harmadik könyvével, a 2007-ben megjelent Nyolc perccel alkotta meg azt a művet, amellyel végre igazán komoly figyelmet vívott ki írásművészetének: ezt a kisregényét intenzív kritikai érdeklődés övezte. A Nyolc perc tizenegy évvel a szerző első kötete, a Bródy Sándor-díjjal jutalmazott Háló után látott napvilágot. Most pedig itt az új Farkas-kötet: alig két és fél évvel a Nyolc perc után a Kreatúra. Farkas Péter prózai világa a Szinopszis alcímet viselő Háló óta komoly változásokon ment keresztül. Ha egymás után elolvassuk Farkas négy prózakötetét, szembeötlik, hogy szerzőjük egymástól milyen gyökeresen eltérő szövegszervező elvek alapján alkotta meg eddigi munkáit.

Deczki Sarolta: Ifjúsági regény

Kemény István: Kedves Ismeretlen

Bizonyos vonatkozásokban talán megvilágító erejű lehet Kemény István regényét az életmű egészében elhelyezni, és arra figyelni, milyen párbeszéd jön létre nemcsak a különböző műfajok és műnemek, hanem az egymásból alakuló alkotói fázisok között is. Az eddig megjelent kritikák azonban már elvégezték ezt a feladatot, s feltették azokat a kérdéseket a könyvnek, melyeket ilyenkor illik, úgyhogy ezeket én most megspórolnám magamnak. Annál is inkább, mert a cím szellemében az tűnt számomra a legizgalmasabb megközelítési módnak, ha figyelmen kívül hagyom a regény előéletét, és – kedves vagy nem kedves – ismeretlenként kezelem.

Borbély Szilárd: A határövezet viszonyai

Bodor Ádám világa

A Sinistra körzet zavarba ejtette és inspirálta a hazai prózaírást. Bodor Ádám írói világa meghatározó hatást gyakorolt a kilencvenes évek elejének fiatal prózaírói­ra, akiknek ezekben az években formálódott alkotói eszköztáruk. Leginkább talán a fikcionálás munkájához fűződő ideológiák alakulása területén volt meghatározó a példája. Nyomon követhető ez az inspiráló erő a poétikai megoldásokban és a szövegformálás világalkotó munkájának szemléleti döntéseiben.

Centauri: Rondó

II. rész

A lány egyfelől nagyon is konkrét volt, még oly magasról is valóságosnak és megérinthetőnek látszott. Valóságosabbnak tűnt, mint bármi, ami körbevette. Másfelől viszont a letagadhatatlan és vonzó részletek összege olyasmit alkotott, ami nem tartozhat a valóságos, érinthető és szerethető dolgok vagy lények körébe. Hebridesben már az első másodperceket követően nehezen kezelhető, korábban soha nem érzett gyöngédség ébredt az ismeretlen lány iránt, ám ez a gyöngédség olyan izzást takart, amely alig különbözött a nyílt és zabolátlan mohóságtól.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon