Skip to main content

Kultúra

Spiró György: Hetvenkilenc augusztusa

Ami pénzünk csak volt, abból könyvet vettünk: Párizsban Ahmatovát és Salamovot, Londonban Cvetajevát, Mandelstamot, Vojnovicsot, Csukovszkaját, Abram Tercet, Miłoszt, Hłaskót és ilyeneket. Későn világosítottak fel, hogy a Szent Pál-székesegyház melletti kicsi boltban kelet-európai útlevélre ingyen adnak könyveket. Odaloholtunk, és kétségbeestünk, látván, mennyi mindent vettünk meg drága pénzért, és mennyi mindent nem tudunk hazavinni.

Szvoren Edina: Kétszáz­kilenc­ven­egy

Legjobb lett volna átaludni a vasárnapokat.

Desnya lábujjhegyen járt az előszobában, és hangosan ropogtak a csontjai. Hiába hajtotta be a nappali ajtaját, csörgött a rádióújság papírja meg a kefires pohár fedele. Ha huzat volt, táncolt a tokban az ajtó, pedig még zsebkendőket is szorítottam a résbe. Villa koccant a kovászos uborka üvegéhez, madárláb zörgette az ereszt. Bármi felébresztett, mert aludni szerettem volna.

Ács Pál: Bandiera rossa

Szerettem hallgatni az ablakon keresztül beszűrődő utcazajt. Ebből az alaktalan, puha morajlásból két hang vált ki. Mindkettő éles volt, és szinte ugyanolyan magas, ezért ha egyszerre szólaltak meg, sértették a fülemet. Elindultam a hangok irányába, kiléptem az első emeleti balkonra, leültem a hűvös kőre, és mindkét lábamat átdugtam az erkély lyukakkal szabdalt kőrácsán. Kalimpáltam, és kerestem a hangok forrásait.

Perecz László: A filozófusok és ellenségeik

Rémtörténeti adalékok

A Magyar Nemzet egyik január eleji lapszámának két okfejtése figyelemre méltóan egybecseng. Szerető Szabolcs vezércikke azon viccelődik, hogy annak idején talán igaza lehetett szegény Horn Gyulának: bizony, mégiscsak túl sok nálunk a filozófus. Nyíri Kristóf nyilatkozata pedig azon kesereg, hogy a filozófusszakma pillanatnyi állapotát tekintve kérdéses: lehetséges-e egyáltalán még innen talpra állni. A vélekedésekben az a legszörnyűbb, hogy valószínűleg mindkettőnek igaza van.

Szegő János: A zavar ereje

Mestyán Ádám Az együttérzés tökéletes hiánya című kötetéről

Amikor senki („Sem én, sem te, sem ő”) nem tehet valamiről, akkor a személyes felelősség kérdése nemhogy lényegtelenné zsugorodna vagy megszűnne, hanem éppen ellenkezőleg: árnyéka az összes szereplőre, az én-te-ő paradigma mindegyik tagjára rávetül. Oszthatatlan, közös teher lesz. Felelősségboltozat. Mestyán Ádám líravilágában ebből az eredendő feszültségből energia szabadul fel, és olyan jellegű progresszív erő képződik, amely utat tör magának a szilárd vagy szilárdnak hitt, de mindenképpen kötött struktúrák (család, párkapcsolat, nyelv, otthon) között.

Centauri: Rondó

IV., befejező rész

Egressy Zoltán: Szaggatott vonal

(részlet)

Türelmesen várakozom, míg befejezi a telefonálást, mást nemigen tehetek, próbálok a lehető legkevésbé bután állni az ajtaja előtt, nem könnyű ez, egészen addig kell várnom, míg abba nem hagyja a társalgást, nem siet különösebben, egyenlőtlen a helyzet, ki vagyok szolgáltatva, amit nem szeretek. Egyébként is ez lenne a felállás, hiszen ő a megrendelő, én meg a küldönc, de ez azért sok így.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon