Skip to main content

Kultúra

Szemere Katalin: „A politikai hamisság vagy a val­lási képmutatás jelzései fel sem tűntek nekik”

Alföldi Róberttel, a Nemzeti Színház igazgatójával Szemere Katalin beszélgetett

Mindig megosztó színész-rendező voltál, de olyan Nemzeti Színházat vezetsz, amelynek a szakma nagy része elismeréssel adózik. Minden rendezésedet, kijelentésedet ugyanakkor árgus szemmel figyeli a szélsőjobb, többször már a „fejedet” követelték. Szerinted hol tart most a karriered? Hegynek felfelé vagy már a csúcson?

Hát most felfelé, de nem a csúcson.

Deczki Sarolta: Egy tisztes­ség­te­len elbeszélő történetei

Tóth Krisztina Pixel című köte­téről

Harminc történet és harminc testrész. Ahogyan egy kritikus már kiemelte (Károlyi Csaba: Harminc kicsi testrész. ÉS, LV. évf. 28. szám, 2011. július 15.), úgy áll össze a kötet a harminc rövid prózából (címe szerint mindegyik valamelyik testrész története), ahogyan az emberi test az egyes testrészekből. A test egyes tagjai nincsenek feltétlenül szoros kapcsolatban egymással – példának okáért a hátunk és a lábunk nagyujja vagy akár az orrunk egészen különböző funkciót látnak el –, de az egész normális test úgy áll össze, hogy van benne csont is meg vér is meg máj, meg van kar stb., egészen a legparányibb alkotóelemekig. Vagyis maga a test is egy titokzatos és bonyolult kozmosz, melynek működése nagyon finom és összehangolt munkát igényel az egyes testrészektől.

Bazsányi Sándor: Crown going

Radnóti Sándor Az üvegalmárium című kötetéről

Balogh Endre: Kissspróza­bu­ze­ra, avagy retorika és frag­­mentum a fórumon

Esterházy Péter kisprózájáról

A terjedelemre is jelentős Esterházy-életmű számtalan könyve kisprózákból, kis­epikai művekből, kisebb töredékekből, mikrotörténetekből, anekdotákból áll össze. Elég felidézni például az 1995-ös Egy nőt, a számozott mondatokból álló Harmonia caelestist vagy a legutóbbi Estit. Közös jellemzőjük e köteteknek a szövegkörnyezetükkel jelentéstöbbletet kapó vagy jelentésmódosító hatáson áteső mikrotörténetek, kisebb-nagyobb töredékek halmozása; ugyanígy a „nő”, az „édesapám” vagy az „én/Esti” egymással egyenrangúnak beállított, azaz első blikkre egymással mellérendelt – és sok esetben másodszori olvasásra sem alárendelő – viszonyba kerülő szövegsorozata, másképpen mondva szériája.

Keresztesi József: Két lépés

Rubin Szilárdról, még egyszer

Ha azt mondom, hogy ismertem őt, máris pontosítanom kell magam. Leveleztünk, és folytattunk jó pár hosszú telefonbeszélgetést azt követően, hogy 2003-ban elnyertem egy ösztöndíjat Rubin Szilárd életművének a kutatására. Akkor már hosszú ideje Tapolcán élt, visszavonultan és elfelejtve. Meglepte, hogy egyszerre csak fölbukkant valaki, aki az ő munkáival foglalkozik. És persze örült is neki, nagyon segítőkésznek bizonyult, jó néhány dokumentummal ellátott. Ekkor még előtte voltunk a Csirkejáték harmadik (különösebb visszhangot nem verő) kiadásának és jóval előtte a németországi felfedeztetésének (amely aztán nagy visszhangot vert idehaza is).

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon