Nagy Kata: Teremőr

• Tovább

Szlukovényi Katalin: Szószék

• Tovább

Egressy Zoltán: You’ll never have to

Amikor egy reggel Greg or Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.

• Tovább

Szuhay Péter: Hovatovább – hova tovább?

Kedves Barátaim, Hölgyek és Urak!

Az elmúlt hétvégén elhatároztam, hogy hétfőn este elmerengek a fesztivál megnyitó szövegén, papírra vetem köszöntő soraimat, hogy rossz szokásomtól eltérően most végre ne kalandozzak el, ne vághassak egyszerre több csapást, amelyek aztán csak azért sem találkoznak, hacsak nem a végtelenben, de azt ki képes kivárni?

• Tovább

Esterházy Péter: Az igazgyöngy fényessége

Rasszizmus, cigányellenesség, szegényellenesség, közömbösség. Valahogy úgy kellene tudni tárgyszerűen beszélni minderről, hogy ne másokról beszéljünk, másokról, akiknek esetleg jobb az előítélet-teljesítményük, hanem magunkról, magunkra mutasson szigorú erkölcsi ujjunk.

• Tovább

Németh Gábor: Leonárdó

Miből lesz az ember, mi kell ahhoz, miről ismered fel.

Pont, pont, vesszőcske. Kábé ilyen egyszerűen.

Vagy láb, törzs, kéz, fej.

Csak megfogsz néhány alkalmas követ, és egymásra rakod.

Na jó, előtte elég sokáig válogatsz. Mondjuk, ha véletlenül pont indián vagy.

• Tovább

Mesterházi Mónika: Tigris és oroszlán

• Tovább

Halasi Zoltán: A sárkány nyelve

Egy énekes, akinek nincs hangja, egy táncos, aki csetlik-botlik. Apám nem volt éppen a szavak embere, mégis ő tartott szóval mindenkit. Hogy ez baj lett volna? A legkevésbé sem. Mint a nagy mesélők általában, ő is ülve mesélt, saját foteljében, mely a nappaliban állt. A nappali egyszersmind háló- és tévészoba is volt, és a fotel is többfunkciós: olvasó-, étkező, tévé- és alvófotelként egyaránt szolgált. Mese közben a fotel folyton dülöngélt.

• Tovább

Vajda Mihály: Hét perc a vasorrú bábáról

Hovatovább már nincsen hova tovább… mondják szembejövő ismerőseim. Hm… Hát ezeknek egy csepp fantáziájuk sincsen? Vagy talán nem is arra gondolnak, hogy most már olyan rossz a helyzet, hogy ennél rosszabb nem is lehet? Arra gondolnak, ezt napnál világosabban mutatja kétségbeesett képük, de talán nem a fantáziájukkal van a baj. Mind fiatalabbak nálam – jó vicc, nálam fiatalabbnak lenni nem nagy kunszt, ma már, próbálták volna ötven évvel ezelőtt, akkor még nem ment volna olyan könnyen nekik –, szóval fiatalságuk okán legfőképpen a történelmi tapasztalataik hiányoznak. Nem tudják ezért, hogy 1944-et, aztán a Rákosi-korszak éveit, aztán a forradalom leverését követő évek szörnyűségeit eddig még leg­újabb forradalmárainknak nem sikerült überolniuk.

• Tovább

Tóth Krisztina: Tetves, rohadt kurvák

A dadusok sokáig emlegették egymás között a nagymama látogatását. Hiába járt a gyerek tiszta ruhában, megfésülve, befont copffal: a gondozónőkben fészket ütött valami homályos gyanakvás, hogy ezek azért mégse rendes emberek. Az apja maszek. – Piacozik! Zöldséges! – suttogta váltáskor az egyik óvónő az öltözőszekrény fémajtaja mögött, mindezt arra válaszul, hogy a kislány nem aludt alvási időben, csak a plafont bámulta.

• Tovább