Skip to main content

Kultúra

Egressy Zoltán: You’ll never have to

Amikor egy reggel Greg or Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.

Szuhay Péter: Hovatovább – hova tovább?

A Hovatovább Fesztivál megnyitó szövege

Kedves Barátaim, Hölgyek és Urak!

Az elmúlt hétvégén elhatároztam, hogy hétfőn este elmerengek a fesztivál megnyitó szövegén, papírra vetem köszöntő soraimat, hogy rossz szokásomtól eltérően most végre ne kalandozzak el, ne vághassak egyszerre több csapást, amelyek aztán csak azért sem találkoznak, hacsak nem a végtelenben, de azt ki képes kivárni?

Esterházy Péter: Az igazgyöngy fényessége

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Rasszizmus, cigányellenesség, szegényellenesség, közömbösség. Valahogy úgy kellene tudni tárgyszerűen beszélni minderről, hogy ne másokról beszéljünk, másokról, akiknek esetleg jobb az előítélet-teljesítményük, hanem magunkról, magunkra mutasson szigorú erkölcsi ujjunk.<--break->

Németh Gábor: Leonárdó

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Miből lesz az ember, mi kell ahhoz, miről ismered fel.

Pont, pont, vesszőcske. Kábé ilyen egyszerűen.

Vagy láb, törzs, kéz, fej.

Csak megfogsz néhány alkalmas követ, és egymásra rakod.

Na jó, előtte elég sokáig válogatsz. Mondjuk, ha véletlenül pont indián vagy.<--break->

Mesterházi Mónika: Tigris és oroszlán

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Halasi Zoltán: A sárkány nyelve

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Egy énekes, akinek nincs hangja, egy táncos, aki csetlik-botlik. Apám nem volt éppen a szavak embere, mégis ő tartott szóval mindenkit. Hogy ez baj lett volna? A legkevésbé sem. Mint a nagy mesélők általában, ő is ülve mesélt, saját foteljében, mely a nappaliban állt. A nappali egyszersmind háló- és tévészoba is volt, és a fotel is többfunkciós: olvasó-, étkező, tévé- és alvófotelként egyaránt szolgált. Mese közben a fotel folyton dülöngélt.<--break->

Vajda Mihály: Hét perc a vasorrú bábáról

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén

Hovatovább már nincsen hova tovább… mondják szembejövő ismerőseim. Hm… Hát ezeknek egy csepp fantáziájuk sincsen? Vagy talán nem is arra gondolnak, hogy most már olyan rossz a helyzet, hogy ennél rosszabb nem is lehet? Arra gondolnak, ezt napnál világosabban mutatja kétségbeesett képük, de talán nem a fantáziájukkal van a baj. Mind fiatalabbak nálam – jó vicc, nálam fiatalabbnak lenni nem nagy kunszt, ma már, próbálták volna ötven évvel ezelőtt, akkor még nem ment volna olyan könnyen nekik –, szóval fiatalságuk okán legfőképpen a történelmi tapasztalataik hiányoznak. Nem tudják ezért, hogy 1944-et, aztán a Rákosi-korszak éveit, aztán a forradalom leverését követő évek szörnyűségeit eddig még leg­újabb forradalmárainknak nem sikerült überolniuk.<--break->

Tóth Krisztina: Tetves, rohadt kurvák

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén

A dadusok sokáig emlegették egymás között a nagymama látogatását. Hiába járt a gyerek tiszta ruhában, megfésülve, befont copffal: a gondozónőkben fészket ütött valami homályos gyanakvás, hogy ezek azért mégse rendes emberek. Az apja maszek. – Piacozik! Zöldséges! – suttogta váltáskor az egyik óvónő az öltözőszekrény fémajtaja mögött, mindezt arra válaszul, hogy a kislány nem aludt alvási időben, csak a plafont bámulta.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon