Kultúra

Sághy Miklós: „Mert elhagyatnak akkor mindenek”

Tarr Béla: A torinói ló című filmjéről

Hadd kezdjem a végén, amiképpen Tarr Béla A torinói ló című filmje is valahol a világ végén indítja történetét, hat nappal a teljes sötétség beállta előtt. Mert akkor minden fények kihunynak. Nem titok: így zárul a film. Vásznon, nézőtéren teljes a sötétség. Senki nem mozdul. Vannak filmek, amelyek után illik ülni még egy kicsit a nézőtéren, jelezve, hogy a befogadás nem ért véget a stáblista megjelenésével. A mozigépész tudja ezt, és kivár. Alatta: sötétség és némaság. Én meg ott szorongok a megilletődött nézők között, a kripta-mozdulatlanságban, és mi tagadás, felettébb tanácstalan vagyok.

Tovább

Tompa Andrea: Mindenkinek a saját diktatúrája

Színház és diktatúra a 20. században című kötetről

A múltfeldolgozás, a felejtés leküzdése elsősorban a jelent szolgálja, akár kollektív, akár egyéni szinten megy végbe. Hiszen csakis akkor jöhet létre egy jobb, demokratikusabb társadalom, és benne jobb egyének, ha ez a nehéz munka minden szinten lezajlik. Európa keleti fele ebben nem jeleskedik, s mi, magyarok főleg nem, mert a rendszerváltás óta tulajdonképpen csak a restanciákat lehetne sorolni. Elég csak megemlíteni azt a kollektív tehetetlenséget, ami például az ügynöktörvény létrehozását gátolja, folyamatosan visszaveti. Amíg ez a munka nem zajlik le – márpedig össztársadalmi szinten szinte el sem kezdődött –, maradnak az önmagunkról alkotott mitológiák, amelyek egyéni és nemzeti önbecsülésünket is aláássák.

Tovább

Földes Györgyi: Műfaji kavalkádban vonulnak el

Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetéről

Borbély Szilárd nemrégiben azt nyilatkozta a Literán, hogy ő nem vidám ember, nevetni sem igen szokott; s ez a tulajdonsága látszólag valóban összhangban van a műveiből kitetsző mély egzisztenciális pesszimizmussal, azok olykor komor hangvételével. Közben meg dehogy van ez így: mégiscsak van valami vidámság, játékosság a szerző vállalkozókedvében, abban, ahogy kötetről kötetre újabb műnemeket, műfajokat hódít meg, továbbá, ahogyan drámakötetében, a Szemünk előtt vonulnak elben a különböző drámai tradícióknak a modern színházi törekvésekkel, illetve vallási hagyománnyal és újsághírekkel való egybehangolásával kísérletezik, nem is beszélve arról, ahogy az utolsó darabban tréfára veszi irodalomtörténetünk egy dicső szakaszát.

Tovább

Károlyi Csaba: „Nem baj, csak írjad”

Garaczi Lászlóval, Kiss Noémivel és Parti Nagy Lajossal Károlyi Csaba beszélgetett

Tovább

Deczki Sarolta: Így gondozd a gyomrodat!

Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Tovább

Bán Zoltán András: Leírások, nagyjelenetek és élőképek

Adalékanyagok Szomory Dezső prózájának élvezéséhez

A következőkben Szomory Dezső prózájának néhány alapvonását fogom teljesen szubjektív, noha azt remélem, nem teljesen önkényes módon bemutatni. Kiinduló, a Genette-féle narratológiával csak összekacsintó, de annak szemszögéből „tudományosan” aligha megalapozható tézisem a következő: Szomory érett prózájának két alapvető elbeszélői alakzata, a bevett magyar fordítással szólva, „lendülete” („mouvement”) a leírás és a jelenet. Ezt legkivált a Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről és A párizsi regény egyes nüanszainak felidézésével próbálom majd alátámasztani, noha például drámáinak részletező színleírásai, utasításai ugyancsak megérnének pártucatnyi elemző mondatot.